A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 26 — azon szerencsésebb helyzetüknél fogva, hogy protestáns vidékek képviselői, egyik még hozzá országos férfiú, visszakerültek az új parlamentbe is. A keresztyén valláserkölcsi világrend egyik legerősebb alapját a házassági intézmény képezi. Sajnos, a háború utáni idők erkölcseinek eldurvulása kikezdte ezt is, a házassági kötelék erős és szétszakíthatatlan volta is meglazult, aminek következtében igen nagy mértékben megszaporodott a házassági elválások száma. A protestáns egyházak nem tartják ugyan felbonthatatlannak a házassági köteléket úgy, miként a róm. kath. egyház és nem tilalmazzák ugyanolyan értelemben annak felbontását, de viszont a házasság kötelékének meglazulását és annak könnyelmű felbontását feltétlenül a legsúlyosabban ítélik el. A házasság intézményének megszilárdítását, a házasságok könnyelmű felbontásának megnehezítését, sőt megakadályozását az összes keresztyén egyházak egyaránt felvették programjukba és ha talán más és más formában, mindegyik a magá módja szerint, de követelik azt valamennyien. Úgy tudom, hogy a jelenlegi igazságügyminiszter úrnak meg van a terve ez irányban; amig azt nem ismerjük, addig nem szólhatunk hozzá. Kívánatos lenne, ha mielőtt a végső döntés felső helyen megtörténik, e rendkívül fontos és pedig nemcsak az állami és társaidalmi rend, hanem főleg a keresztyén világrend és a valláserkölcs szempontjából rendkívül fontos kérdésben a különböző egyházak is meg lennének kérdezve és hallgatva. A róm. kath. egyház egyes exponenseinek e tekintetben egy különleges tervezetük van, amely a fakultativ polgári házasságot kívánja törvénybe iktatni: ez azt jelentené, hogy nem kötelező általánosiságban és kizárólagosan sem az egyházi, sem a polgári házasságkötés, hanem a kettő közül elegendő megkötni egyiket, elsősorban az egyházit, de ha valamely akadály van, akkor a polgári is elegendő. Ettől a róm. kath. egyház vezetői igen sokat várnak és remélnek. Szerény nézetem azonban az, hogy ez a megoldás nem hozná meg a kivánt eredményt, mert hiszen ma a polgári házasságkötés kötelező ugyan, de minden tisztességes, becsületes érzésű keresztyén egyén erkölcsileg kötelezve érzi magát házasságára egyházának áldását kérni és az egyházi esküvőt tartja a házasságkötés nemcsak ünnepélyesebb, de fontosabb részének is, amelyet csak olyanok mulasztanak el, főképen a mi egyházunknál, akik az egyháznak végképen hátat