A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 22 — kezetü vidékek viszonyait jól ismerjük, mindent elkövettünk, hogy a törvény megalkotása alkalmával az illetékes köröket felfogásuk megváltoztatására birjuk. Abban a meggyőződésben voltunk, hogy az állam részére az e törvény alapján tervbevett intézkedések végrehajtása nem fog jelentősebb megtakarítást jelenteni, mig ezzel szemben nagyon sok elégedetlenségnek, sok ellentétnek, főleg felekezeti ellentétnek adhatunk ez által tápot; sőt nagyon számos helyen akkor, amidőn az állam részére takarékoskodni akarunk, a helyi lakosság vállaira fog újabb teher nehezedni. Megmagyaráztuk, hogy akkor, amidőn valamely községben két törpe iskolától megvonjuk az államsegélyt és helyettük egy állami iskolát állítunk fel, nagyon problematikus a megtakarítás, mert hiszen a két felekezeti tanító államsegélye a fizetésnek csak egy részét és pedig lehetséges, hogy csak kisebb részét képezte, miután azoknak helyi javadalmuk is volt, az ő helyükbe lépő állami tanítónak azonban teljes fizetését kell, hogy az állam adja meg; emellett az iskoláért és lakásért' eddig bért fizetni nem kellett, a jövőben pedig ezt is kell fizetnie az államnak, ami a költségeket kétségkívül szintén szaporítja; végül az egyik iskolaépület üresen és kihasználatlanul marad. Az utóbbira eklatáns példa az én volt választókerületem egyik községe, ahol két iskola van. Az evangélikus iskola épülete eddig is megfelelő volt, a róm. kath. iskolára három' évvel ezelőtt eszközöltem ki iskolaépítési államsegélyt, amelynek segítségével szép, új, modern iskola épült. Most mindkettőtől megvonják az államsegélyt, minek volt tehát a tizenkétezer pengő államsegélyt megadni és új iskolát építeni akkor, amidőn az egyik iskola úgyis feleslegessé válik. Olyan esetek is lesznek és tudok is olyant, ahol esetleg két meglevő iskolaépület közül egyik sem lesz megfelelő és elegendő tágas a két iskolába eddig járó tanulók együttes létszámának befogadására. Ilyen esetben nem marad más hátra, mint a két iskola helyett egy új harmadikat építeni, ami kétségkívül több költséget fog jelenteni, mintha továbbra is folyósítanák az államsegélyt. De ott van pl. olyan eset is, amidőn a két felékezet közül az egyik fenntartja iskoláját az államsegély megvonása után is akár lelkésztanítóság révén, akár más módon, a hivek áldozatkészségéből és megerőltetése folytán. Mi történik ott a másik iskolával, vájjon ott a másik helyett szerveztetik-e az abba járó, kétségkívül csekély létszámú gyermek részére kü-