A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 23 — lön állami iskola, avagy megszűnik-e az végleg, mely esetben az odatartozó gyermekek kénytelenek az első iskolába járni, tehát ők szenvednek sérelmet, avagy esetleg visszakapja-e a másik iskola az államsegélyt, ami viszont az első iskolával szemben volna igazságtalan és egyenlőtlen elbánás. Hogy egyes helyeken a törpe iskolák államsegélyének megvonása a helyi lakosság nagyobbmérvü megterheltetését jelenti, erre nézve felhozhatom azt, hogy olyan helyeken, ahol lelkész nincs jelen, a vallásoktatásról kell a gyülekezetnek gondoskodnia, ami kétségkívül súlyos anyagi terhet ró főleg a kisebb egyházakra, ha, ami pedig kívánatos, alaposabb és eredményes vallásoktatásban óhajtják a gyermekeket részesíteni. Gyakori lesz az olyan eset is, amint az a múltban is történt, államsegély-megvonások esetén, hogy a gyülekezet erejének végső megfeszítésével is ragaszkodni fog ősi iskolájához, mert a hivek gyermekeik részére továbbra is saját hitfelekezetük szerinti oktatást akarnak biztosítani, aminőben részesültek ők maguk és apáik is és aminő megmarad azoknak a boldogabb iskolafenntartó egyházaknak részére is, amelyek nagyobb hivő- és gyermeklétszámmal birnak és ezért a legnagyobb áldozatok árán is fenn fogják tartani továbbra is maguk a hitfelekezeti iskolát. Főleg olyan helyeken történik ez meg, ahol lelkész sincs helyben, tehát a leányegyházaknál, ahol a tanító egyúttal lelki gondozója is az egyháznak. Ilyen esetekben természetesen rendkívül súlyos terheket fog viselni az illető egyházközség és az a megtakarítás, amely az államháztartásnál ennek folytán bekövetkezik, csak fokozottabb súllyal fog ránehezedni az illető községek lakosaira. A törpe iskolák megszüntetése számos helyen feltétlenül az elkeseredés fullánkját fogja visszahagyni, amidőn pl. a számbelileg és anyagilag is gyengébb kisebbség iskolájától megvonják az államsegélyt, mig a többségi felekezetnél megmarad. De olyan esetekben is támadnak könnyen felekezeti ellentétek, amidőn több iskola megszüntetése és összevonása folytán egy tanítói állás szerveztetik és így természetesen csak egyik felekezetnek lesz tanítója a jövőben. Ilyen esetekben nagyon gyakran épen az a felekezet marad tanító nélkül, amelyik anyagilag erősebb és hivei a község vezető emberei, csak épen a gyermeklétszám tekintetében vannak kisebbségben, talán csak egy-két gyermekkel és talán csak átmenetileg. Vannak olyan esetek,