A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 20 — elmúlni látszott a mult évben, miként arról egy évvel ezelőtt említést tettem. De ugyanakkor hozzátettem azt is, hogy azért állandóan résen kell lennünk iskoláink védelmében, mert nem lehet tudni, mikor fog ismét bekövetkezni valamely kedvezőtlen fordulat. Sajnos, nem tévedtem, mert az újabb veszély nagyon is hamar bekövetkezett. Nem a kultusz-, hanem a pénzügyi kormányzat részéről jött az, mint ahogyan az eddigi próbálkozásoknak is mind financiális háttere volt. A pénzügyminisztérium terjesztette be még ugyanazon év, 1930 novemberében a röviden takarékossági törvényjavaslatnak nevezett javaslatot, melynek keretében az úgynevezett »egyéb rendelkezések« között foglaltatnak a törpe iskolák államsegélyének megvonása és esetleg állami iskolává leendő összevonása iránti rendelkezések. E törvényjavaslat intézkedései az egyházak jogait, sőt az egyházak autonómiáját is súlyosan érintették. Részben a parlament bizottságában, részben az azon kivül megindult tárgyalások folyamán az eredeti javaslat bizonyos változtatásokon, sőt enyhítéseken ment keresztül. így is benne maradtak azonban abban és így a megalkotott új törvényben is azok a rendelkezések, amelyek felhatalmazzák a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy »azokban a községekben, amelyekben olyan iskolák állanak fent, amelyeknek fenntartását a tankötelesek létszáma nem indokolja (törpe iskolák), az iskolákat egyetlen állami iskolába vonja össze«; továbbá »hogy azoknál az államsegélyes elemi iskoláknál, amelyeknél a tanítók száma a tanulók létszámával nincs arányban, a felesleges tanítói állások állami segélyezését szüntesse meg«. Ugyanígy bennmaradt a törvényben az az iskolafenntartókat legsúlyosabban érintő rendelkezés is, mely szerint »az összevont iskola céljaira az illető községben fennálló bármely iskolaépület és tanítói lakás igénybe vehető, annak használata ellenében azonban a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapítandó s a helyi viszonyoknak megfelelő bért kell fizetni«. Ezzel szemben az iskolafenntartók javára az az enyhítés vétetett bele, hogy ha valamely községben csak egy iskola van, úgy ha törpe is, államsegélybén részesülhet, holott az eredeti javaslat általában megkívánta vonni kivétel nélkül az összes törpe iskoláktól az államsegélyt. Továbbá belekerült a törvénybe az az intézkedés, hogy a törvény rendelkezései az egyházak iskolafenntartási jogát nem érintik. Ez az