A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 19 — magas hivatásukat, amelyre rendelve vannak a haza és egyház érdekében. Ogy a lelkészi, mint a tanítói kart érdeklő kérdések igazságos rendezéséért, úgyszintén a tanítói nyugdíjjárulékok szintén sérelmes ügyének kedvező megoldásáért minden alkalommal sikra szálltam magam is, amidőn erre a parlamentben és ezen kivül is illetékes tényezők előtt alkalmam és módom volt; természetesen sohasem egyoldalulag és kizárólag a mi egyházunk érdekében, hanem mindig az egyetemes érdekeket, az összes egyházak és iskolafenntartók érdekeit tartva szem előtt, mert hiszen ezek a kérdések és érdekek a többi egyházakkal közösek reánk nézve. A jövőben erre a parlamentben nem lesz többé alkalmam. Mindenesetre kívánatos volna azonban, ha egyházunknak ott még megmaradt, esetleg oda véletlen szerencsé folytán újabban bekerült tagjai kivennék részüket e közérdekű kérdések szőnyegen tartásából. Nyíltan a mi egyházunk speciális érdekeiről szólni a parlamentben egyházunk tagjainak igen bajos, mert ez főleg az illető felszólalóval szemben könnyen félremagyarázásokra adhat okot. E tekintetben kétségkívül könnyebb és szabadabb a helyzetük a tiszai részek képviselőinek, a dunántúliaké jóval nehezebb, mert ezeknek amennyiben néhányan még hírmondónak meg is maradtak közülük, saját jól felfogott érdekükben, de a mi érdekünkben is célszerűbb olyan magatartási? tanúsítani, mintha egyházunk érdeke iránt különösebb érdeklődéssel nem viseltetnének. A legutóbbi évek folyamán igen sok gondot okozott nekünk az elemi iskolai államsegélyek és ezzel kapcsolatban a törpe iskolák fenntartásának kérdése. Évekkel ezelőtt kezdődtek már ezek a gondok, amidőn a kultuszkormány takarékossági szempontból a harmincon aluli tankötelessel rendelkező iskoláktól kezdte megvonni az államsegélyt. Akkoriban sikerült ezt az akciót megállítanunk és néhány kivételével a legtöbb iskola visszakapta a segélyt. Majd jött az a bizonyos rendelet két évvel ezelőtt, amelyre mindnyájan emlékezünk, amely nemcsak a törpe iskolákat, de még több tanerős iskoláink egy részét is halálra készült ítélni az államsegélyek tervbevett megvonása révén. M.iként a múlt esztendőben említettem, az összes iskolafenntartó egyházak részéről megnyilatkozó erélyes tiltakozásra ezt a rendeletet visszaszívták és az, hogy úgy mondjuk, a papírkosárba került. Az iskoláinkat fenyegető általános veszély tehát 2*