A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 18 — * felelő mértékben való rendezése teljes kielégítő módon ennek révén alig lesz remélhető, bár feltétlenül el kell ismernünk, hogy bizonyos mérvű javulás a mai lehetetlen állapothoz képest be fog következni és ezért az első lépésért is hála és elismerés illeti meg a kultuszkormányt. Az ellentét azonban főleg a terményjárandóságot és a fix készpénzfizetést élvező tanító fizetése között a jövőben is meg fog maradni. Ép úgy megmarad továbbra is az az anomália, hogy a kántortanító kántori működéséért semmi külön díjazásban nem részesül, mert kántori javadalma a tanítói fizetésbe teljes mértékben beleszámít, sőt miután a kántortanítók többnyire termény- és földjárandóságot is kapnak, ők kétszeresen károsulnak, mert hiszen fizetésük rendszerint kevesebb, mint a csak készpénzt élvező és náluk többnyire fiatalabb osztálytanítóké, vagy mint a legtöbbször nem családos tanítónőké. Ennek hátrányát és szomorú következményeit látjuk gyakran, amidőn kántortanítói és főleg praeoránsi állásokra alig akad pályázó, avagy csak gyengébb képesítésű és kezdő egyének pályáznak, holott lehetőleg épen ezekre az állásokra kellene a jobb és tapasztaltabb erőket megnyer!nünk és alkalmaznunk; sőt ennek következményei azok a sajnálatos esetek, midőn kántortanítói és praeoránsi állásokról megfelelő tanerők inkább elpályáznak olyan állásokra, ahol készípénzfizetést kaphatnak, akár osztálytanítók gyanánt is. A lelkészi fizetések rendezése terén azonban, sajnos, még annyi sem történt, amennyi a tanítói fizetéseknél. Itt a terményárak nagymérvű elértéktelenedése és a föld hozadékának a minimumra csökkenése egyáltalában a gazdasági nehézségek megnövekedése mellett változatlanul fennáll az a sérelem is, hogy az őket jogosan megillető korpótlékokat ma is csak 50o/o-ban kapják meg a lelkészek: főleg a nagyobb családu és hosszabb szolgálattal birő lelkészekre nézve rendkívül sérelmes ez. Bármily nehéz, sőt lehetetlennek is látszik e kérdés megoldása a mai takarékossági irányzat és az államháztartás mai helyzete mellett, mégis erőteljesen kell ennek a kérdésnek megoldását követelni, mert hiszen a lelkészi karban a tanítói karral együtt a magyar falusi intelligencia, a magyar középosztály legérdemesebb elemeiről van szó, a falu hivatott vezetőiről, akiknek tanultságukhoz és a reájtuk nehezedő feladatokhoz és kötelességekhez méltó tisztességes megélhetéséről gondoskodni elsőrendű nemzeti feladat kell, hogy legyen, hogy igazán be tudják tölteni azt a