A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— 17 — viselhetik el. De azért is megokolt volna, hogy ne az egyházak rovására történjék a takarékoskodás, mert hiszen az egyházak, főleg közoktatási jellegű működésükkel elsősorban éppen állami feladatot teljesítenek, amelyet ha tovább teljesíteni nem tudnának vagy nem akarnának, úgy feltétlenül az államnak, vagy a politikai községeknek, utóbbiaknak természetesen állami segítséggel kellene azt helyettük tovább folytatni és teljesíteni, ami pedig az egyházak szorosabb értelemben vett hivatását, a vallásosság ápolását és előmozdítását, a keresztyén hit ébrentartását, a Krisztus egyházának építését, a valláserkölcsi élet fejlesztését és erősítését illeti, ez meg épen a legmagasabbrendü hivatás, amelynek támogatása nemcsak erkölcsi kötelessége minden államnak, de saját jól felfogott érdeke is ezt parancsolja, mert csakis erős, keresztyén valláserkölcsi alapon nyugvó nemzeti társadalom biztosíthatja egy nemzet és állam egészséges irányú fejlődését és csak annak az államnak lehet biztos jövője, amely valláserkölcsi alapon nyugszik és amely ezt, mint legszilárdabb támaszát és sarkkövét szeretettel ápolja, gondozza és erősíti, amely erősítésnek a mai időben az anyagiak feltétlenül elengedhetetlen kellékét képezik. Szükséges tehát, hogy a takarékoskodás a jövőben ne az egyházak kárára történjék elsősorban, hanem találtassák mód rá, hogy a megtakarítandó összegek más, kevésbbé nélkülözhetetlen céloktól legyenek elvonva. Egyetlen egy ponton van kilátás némi javulásra az állami segítség révén, bár ez is a mai végtelen sanyarú helyzethez képest csak relatív javulásnak nevezhető, de nem abszolút javulásnak. Ugyanis végre a hosszas állandó sürgetések eredményeképen be fog következni a tanítói fizetést kiegészítő államsegélyek alapját képező értékegység pénzegyenértékének újabb, az eddiginél alacsonyabb megállapítása. A fizetést kiegészítő államsegélynek e cimen leendő felemelésére körülbelül egy millió pengő van felvéve a költségvetésben. Persze, ha azt tekintjük, hogy az értékegység egy métermázsa búzaárban volt megállapítva és ez 27 P 40 fillérben volt felvéve a legutóbbi időben is, akkor, amidőn a búza ára ennek felére sülyedt le, úgy ezt az egy millió pengőt nagyon kevésnek kell tartanunk, hogy annak felhasználásával a pénzegyenérték oly mértékben lehessen leszállítható, hogy ez a való helyzetnek megfeleljen és úgy a buza, mint a többi termények árához és a föld valódi jövedelmezőségéhez is igazodhassék; úgy hogy a tanítói fizetések meg6