A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július

— 7 voltát tekintve, igazán emberfeletti munkát teljesített:. De ki kell emelnem itt a bizottság illusztris elnökének, dr. Benedek Sándornak nagyértékü működését is, aki magas kora dacára fiatalos erővel vezette a bizottság tárgyalásait és akinek roppant szaktudása és éles judiciuma nagymértékben járult hozzá sok vitás kérdés tisztázásához. A zsinat plenáris ülésezése május 1-én kezdődött és tiz ülésnapon át tartott. A zsinati tagok általában igen buzgó érdeklődést tanúsítottak a tárgyalás alatt álló nagyfontosságú kérdések iránt és pedig nemcsak azok, akik az ülésszak elejétől kezdve részt vehettek annak munkájában, hanem az időközben eltávozni kényszerült tagok helyére behívott póttagok is, akik elismerésre méltó buzgósággal igyekeztek pótolni azt a hiányt, hogy a tárgyalás elején nem lévén jelen, az anyagot kellő időben nem ismerhették meg. Az egyházalkotmányi törvényjavaslat foglalta le majdnem teljesen a tiz napos ülésszak tárgyalási idejét, mindössze egy fél ülés napot vett igénybe a többi bizottsági jelentések tárgyalása. Maguk a bizottságok azonban szintén szorgalmas munkát végeztek, minden délután több zsinati bizottság is tartott elég alapos munkát és időt igénylő ülést. A zsinat üléseinek ideje nagyon helyesen és gazdaságosan volt kihasználva. Az egyházalkotmányi törvényjavaslat tárgyalásánál a zsinati tagok tartózkodtak azoktól a hosszú, általános fejtegetéseket tartalmazó felszólalásoktól, amelyek az elmúlt évek tárgyalásait jellemezték. Maga a törvényjavaslat általános tárgyalása aránylag nem is tartott sokáig, mondanivalójukat legtöbben a részletes tárgyalásra hagyták; nagyon helyesen, mert hiszen érdemleges konkrét határozatok ott történnek, esetleges módosítások kiegészítése ott vihető keresztül. Annak, hogy e törvényjavaslat tárgyalása oly sokáig elhúzódott, nem a felesleges szófecsérlés volt az okja, hanem a törvényjavaslatba^ foglalt rendelkezésnek nagy fontossága. Itt ismét ki kell emelnem dr. szentpéteri Kun Béla előadói működését, aki e tisztségének betöltésénél újból tanúságot tett nemcsak hatalmas, széleskörű tudásáról és ritka éles elméjéről, hanem mélységes vallásos érzéséről és egyházias gondolkozásáról is, akiről méltán mondotta a zsinat egyik előkelő szónoka, hogy meglátszik rajta, hogy templom-torony tövében nőtt fel. Előadói beszéde valódi remekmű volt.