A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július

- 16 tendöben. A legutóbb lefolyt esztendő alatt, főleg az ősztől kezdődőleg mind jobban mutatkoztak bizonyos bántó jelenségek, hol nyíltan, hol lappangva, amelyek azt mutatják, hogy a többségben levő róm. kath. egyház egyes elemei a nyers többségi elvet igyekeznek velünk szemben alkalmazni és érvényre juttatni. Mind több és több jelenség mutatkozott az iránt, hogy a felekezeti kérdés, sőt a felekezeti ellentét a politikai életbe,. — a helyi közigazgatási testületek életébe és a társadalmi életbe is belevitetik. Bár nyilt vallássérelemről, olyanról, amely éppen törvénybe ütközik, alig beszélhetünk, de az kétségtelen, hogy p. o. a törvényhatósági bizottsági tagválasztásoknál a mult év novemberében a felekezeti tendencia erősen érvényesült és ezt követőleg egyes városi választásoknál is. Bántó jelenség, hogy egyesek felekezeti ellentéteket keresnek ott is, ahol arról szó sincsen és annak fennforgásáért minket tesznek felelőssé, akkor, mikor semmiféle ellentétet felidézni nem akarunk, hanem a legbékésebb szándékkal megyünk a magunk útján. Meg kell állapítanom, hogy felekezetközi tekintetben újabb időben ismét javult a helyzet, talán le lettek intve a konkolyhintők, vagy jobb belátásra tértek; mindegy, bármi okból történik a javulás, az csak örvendetes lehet. A püspöki körút alkalmával felekezetközi tekintetben feltétlenül örvendetes jelenségeket tapasztaltunk. A róm. kath, egyház lelkészei ott, ahol csak megfelelő formában meg voltak hiva, mindenütt megjelentek Püspök Urunk tiszteletére és üdvözlésére, némelyik templomunkba is bejött, sőt istentiszteletünket is végighallgatta, másik átjött oda, ahol katholikus részről csak kis filia, avagy szórvány van és ott adott tiszteletének kifejezést. Ez kétségkívül arra mutat, hogy a felekezeti békétlenség nem általános, hanem csak helyenként és időnként felbukkanó szórványos jelenség. A felekezetközi életben időközönként felmerülő többékevésbbé bántó jelenségekre az a véleményem, hogy mindaddig, amig csak lehetséges, meg kell őriznünk kellő higgadtságunkat, meg kell vizsgálnunk, hogy honnan jön a támadás, vájjon felelőtlen elemek részéről jön-e, mely esetben kellő értékére kell azt leszállítanunk. Ha valódi és komoly sérelem ér, védekeznünk kell, vissza kell vernünk azt, de őrizkednünk kell attól, hogy támadásba menjünk át. Kerülnünk kell a harcot a lehetőség szerint, nem csupán azért, mert mi vagyunk a gyengébb fél,