A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július

- 14 detes jelenség és arra biztat, hogy ott is, ahol a múltban nem sikerült a jóváhagyást kieszközölni, kíséreljék meg az egyházak újból a nyugdíjjárulékokat a községgel átvállaltatni, mert a jóváhagyás elnyerésére a remény sokkal inkább meg van, mint volt a múltban. Mindenesetre méltóztatnak emlékezni arra a körülbelül egy évvel ezelőtt megjelent kultuszminiszteri rendeletre, melyről mult évi gyülésünkön tárgyaltunk, mely nemcsak csekély népességű, de legnépesebb, több tanerős iskoláinkat is halálra készült ítélni. A minden oldalról egyhangúlag felzuduló erélyes tiltakozásokra, úgylátszik, az illetékes körök jobb belátásra tértek és a bürokrácia zöld asztala mellett a való élet és a gyakorlati viszonyok ismerete nélkül megfabrikált rendelet további forszirozásától eltekintettek. Azonban maga az elv, melynél feltétlenül a pénzügyi motívumok dominálnak, most is kisért és egyes esetekben, tanítói állások üresedése alkalmával kísérlet történt az állami fizetéskiegészítés kiutalásának megtagadásával az iskolák összevonására, avagy a fölös számú tanköteleseknek a másik felekezet iskolájába való átutalására. Az a szerencsénk, hogy ez ellen az eljárás ellen minden egyház egyformán tiltakozik, tehát a róm. kath. egyház is, mert némelykor azt is éri sérelem. így felemlítésre méltó a pilismaróti eset, ahol a róm. kath. iskolánál mutatkozó tanulótöbbletet utalták át a református iskolába, amely sérelem ellen a hercegprímás személyesen a legerélyesebben tiltakozott. Hogy mennyire a helyi viszonyok ismerete nélkül történnek eféle rendelkezések, erre jellemző a magyarbarnagi eset. A magyarbarnagi református iskolánál nem utalták ki a tanító részére az állami fizetéskiegészítést, hanem átutalták a gyermekeket a Magyarbarnaggal összeépült Németbarnag róm. kath. iskolájába. Eltekintve attól, hogy a két község politikailag különálló és lakossága felekezetre nézve különböző, e mellett a magyarbarnagiak magyarok, a németbarnagiak németek, akiknek természetesen saját maguk választotta német anyanyelvű tanítója van és végül a németbarnagi iskola oly szük, hogy az a helybeli gyermekek befogadására is csak alig alkalmas, a magyarbarnagi gyermekek tehát be sem férhetnének oda, ez is természetes, mert hiszen a németbarnagi katholikusok nem gondolhattak arra, mikor annak idejében az iskolát építették, hogy valamikor a magyarbarnagi reformátusokat is ő hozzájuk akarják majd beszorítani, a miniszteri