A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 33 — egyházmegyei gondnok és főjegyző urakkal, kik teljes készséggel járultak hozzá azon véleményemhez, hogy a választ fogadjuk el az ügy elintézésének, a leventeügy jelentőségére is tekintettel, ezúttal tovább ne vigyük. Ugyanazt kérem a nagytiszteletü és nagyságos közgyűléstől is. XXI. Indítványozom, hogy egyházmegyei egyházi és világi tanácsbiróink számát emeljük fel hét-hétre. Bírósági ügyeink fennakadás nélküli vitele igényli e szaporítást. Ha indítványom elfogadtatik, az egyházkerületnek bejelentvén, méltóztassék a két tanácsbirói állásra a szavazást elrendelni. Az elnökileg elintézett ügyekről külön jelentést terjesztek elő. XXII. Oriszágos zsinatunk a mult év őszén s a jelen év tavaszán ülésezett, végzett munkájáról, mint zsinati rendes tag, egyházmegyei gondnok úr volt kegyes megnyitó beszédében tüzetes beszámolót adni. — Csak kötelességünket fogjuk teljesíteni, ha őnagyságának a zsinaton kifejtett állandó munkálkodásáért elismerésünket és köszönetünket nyilvánítjuk ez alkalommal is. Kitűnő tisztelettel vagyok Nagypirit, 1929 július 18-án A Nagytiszteletü és Nagyságos Egyházmegyei Közgyűlésnek alázatos szolgája: Jakab Áron esperes. Mely esperesi jelentésre egyházmegyei közgyűlés a következő határozatokat hozza: Ad I. A népek és nemzetek sorsát intéző Isten végtelen bölcsessége és kikutathatatlan tanácsa előtt mélységes alázattal meghajolva emlékezik meg egyházmegyei közgyűlésünk a tiz esztendővel ezelőtt reánk szakadt, hazánk és egyházunk történetében szomorú korszakot nyitó megpróbáltatásokra. De az emlékezés gyászában is meglátja az azóta elfolyt évtized éjszakai sötétségében messze tündöklő fénynyel fellángoló hitnek és hazaszeretetnek he3