A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

- 34 — roizmusát, melynek meg kell ragadni egyházunk s nemzetünk minden gyermekét, hogy ajkán és szivében Isten és Krisztus nevével, karjával s agyában a munka energiájával küzdjön az igazság és tiszta erkölcs diadalát, a Krisztus dicsőséges uralkodását hirdető Nagymagyarországért s abban a magyar reformátusok újra eggyé olvadt egyetemes egyházáért. Ad II. Abba a hatalmas méretű, diszes koszorúba, melyet egész magyar hazánk és református egyházunk a tisztelet és szeretet virágaiból font egyházkerületünk, sőt egyetemes egyházunk világszerte ismert méltó büszkeségének, főt. és mélt. dr. Antal Géza püspök úrnak Isten különös áldásával megkoronázott fejére, tanári és lelkészi szolgálatának 40. évfordulója alkalmával, egyházm. közgyűlésünk is bele tűzi hódoló tiszteletének és hűséges szeretetének szerény virágát. Amilyen kimondhatatlan örömünkre szolgál, hogy Öméltóságát elsősorban a pápai egyházmegye tarthatja magáénak, olyan buzgó hálaadással magasztaljuk az égi jó Atyát, eddig Reá árasztott gondviselő jóságáért s szivünk mélyéből fakadó hő imában könyörgünk Őméltósága drága életének és egészségének megtartásáért, hogy szive jóságától áthatott, csak a kiválasztottaknak jutott lelki, szellemi erővel, képességeivel küzködő hazánkat és egyházunkat még igen sokáig szolgálhassa s kitűzött nagy céljai megvalósulásában fáradozásainak édes, boldogító jutalmát láthassa. Egyházmegyei elnökségnek az ünnep rendezéséért, esperes úrnak mindnyájunk szivéből fakadó s mindnyájunk lelkében visszhangra találó igehirdetési szolgálatáért a közgyűlés köszönetet mond. Jelen levő Püspök úr Őméltósága az egyházmegyei közgyűlés lelkes ünneplését és jókivánatait meghatva fogadja s érette, —