A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 22 — kivéve —, aki a bizony sokszor túlfeszített munkát sem tartotta terhesnek és saját egyházközségeimben a látogatást is teljesítette. Úgy neki, mint egyházmegyei gondnok urunknak — ez utóbbinak a napokon át rendelkezésre bocsátott úri fogatért is — e helyen mondok hálás köszönetet. Az a kép, melyet az egyházlátogatás során egyházközségeink belső-külső életéről — személyes tárgyalás és meggyőződés alapján — alkothattam, a felvett jegyzőkönyvek tanúsága szerint is, általában igen megnyugtató. Az alább feltárandó eseteken kivül nincsen komoly ok, mely miatt a jövendő felett szerfelett aggódnunk s a jelenben rendkívüli intézkedéseket kellene tennünk. Tudom, hogy nagy felelősségteljes kijelentés ez a mi törpe, de lélekben megannyi óriás egyházközségeinkről. Annál szivesebben teszem! Ez az év sem mult el anélkül, hogy ne érkezett volna panasz az esperesi hivatalba. E panaszok elbírálásában kellő higgadtságot tanúsítva, a lobbanó tüzet nem táplálni, hanem szeretettel, de ha kellett szigorral is, eloltani igyekeztem. Kivált az egyházlátogatást használtam fel az ilyen bajok orvoslására s hála Istennek, törekvésemet a reménytelen helyzetekben is siker koronázta. A kisebb ügyeket fennakadás nélkül, megnyugvásra intézhettem el. A nagyobb hullámokat vető nyárádi és adászteveli ügyekben is megvan és meglesz a kivánt eredménye közbelépésemnek. Méltóztassék megengedni, hogy ez eseteket ne taglaljam ez alkalommal. Hadd fedje el őket az idő, melyben lezajlottak. Ha ismétlődnének, úgyis foglalkozni kell velük bíróságunknak. Mult évi jelentésem folyamányaként tartozom vele, hogy elismeréssel emlékezzem meg azon nagy hangulatváltozásról, mely noszlopi egyházközségünk életében történt. Mintha mindenek megújulnának! Az egyházi kivetés ezúttal végrehajtás nélkül nagyrészben befolyt s az egyházközség a torony- és templomtetőnek nagymérvű renoválását, a lelkészlaknak új tetővel ellátását, két tanterem építését és a régi épületnek két tanítói lakássá alakítását határozta el és pedig kölcsön felvétele nélkül. A mi ekklézsiáink szokott áldozatkészségével és a jó Isten segítségéve] meg is fogja birni. Élő a remény, hogy az áldozatkészség fellobbanásával lépést fog tartani a lelki megéledés is s intézkedéseimmel erre mindenképpen igyekszem rámunkálni. XI. Továbbra is szomorú s ha lehető volt, még aggasztóbbá vált a helyzet Csetényben. Névszerinti összeírását elrendelvén,