A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. július

— 11 — megteremtése és megszilárdítása terén már eddig is óriási érdemei vannak és aki annál is méltóbban képviselhette egyházunkat Amerikában, mert hiszen éppen ő volt az, aki mint emlékezhetünk rá, hosszú évekkel ezelőtt egyetemes konventünk megbízása folytán tett már hosszabb hivatalos körutat Amerikában, amidőn is nagyon értékes szolgálatokat tett egyházunknak és jelentős összeköttetéseket szerzett részünkre ottani hittestvéreink között. Azt hiszem, a nagytiszteletü egyházmegyei közgyűlés minden egyes tagjának őszinte érzését tolmácsolom, amidőn megragadom az alkalmat, hogy közgyűlésünk nevében püspök urunk őméltóságát abból az alkalomból, hogy most ismét oly méltó módon és sikeresen képviselte magyar református egyházunkat, őszinte szívből mély tisztelettel a legmelegebben, de egyszersmint jogos büszkeséggel üdvözöljem. Vele együtt vett részt a bostoni konferencián a tesvér dunamelléki egyházkerület nagynevű püspöke, Ravasz László is, aki a konferencia befejezése után is ott maradt Amerikában és ott hosszabb körútra készül. Ezek a világkonferenciák és egyházunknak azokon való részvétele nemcsak a külföldi egyházakkal való kapcsolatok kifejlesztése és megerősítése szempontjából birnak nagy jelentőséggel. Igen értékesek ezek egy más szempontból is, egy olyan szempontból, amelyet szomorú trianoni helyzetünk idézett elő. A reánk kényszerített békediktátum folytán tőlünk kegyetlenül elszakított magyar hittestvéreinkkel közvetlenül érintkezni alig tudunk, mert a rabságban sínylődő magyarság martalóc pribékjei, a bennünket környező rabló államok ezt megakadályozzák. Egymással egyházi téren közvetlen kapcsolatokat létesíteni, sőt még szellemi együttműködést kifejteni is teljes lehetetlenség. Azt azonban nem akadályozhatják meg a cseh vagy az oláh önkényuralom birtokosai sem, hogy az általuk bitorolt területeken élő magyar reformátusok egy olyan vallási alapon nyugvó világszövetség tagjai legyenek, amelynek tagjai között a világ összes müveit és legnagyobb nemzetei mellett mi is helyet foglalunk. Ilyenformán módunkban van a különböző világkonferenciákon a többi tesvéregyházak között a tőlünk elszakított és erőszakkal külön egyházzá tett magyar testvéreinkkel is találkozhatni és őket keblünkre ölelni, sőt remélhetjük esetleg velük a világszövetség égisze alatt a jövőben az együttműködés bizonyos módját is megvalósítani'. A külföldi egyházi kapcsolatok fejlesztésének és megszilár-