A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július

— 18 — ki őnagyságának azért, hogy uri, kényelmes fogatát a Bakonyés győrvidéki s ajkamelléki gyülekezeteink meglátogatására rendelkezésemre bocsátotta, sőt azt más vidékre is kegyesen felajánlotta. Köszönöm Végh János főjegyző úrnak is fáradhatlan, hűséges segítségét és azt, hogy saját egyházközségeimben az egyházlátogatást elvégezte. II. Egyházközségeink egy évi életének köréből kiemelem és elsővé teszem annak jelentését, hogy a hitélet örvendetes emelkedésben van. Nekünk nem szabad szem elől tévesztenünk itéletmondásunkban azt, hogy kálvinista népünket lelki szabadságra, lelki függetlenségre neveljük, amivel a túlfűtött szertartáskodás, külső kegyeskedés, az alakoskodó rajongás nem fér össze. Ez a lelki szabadság volt kálvini egyházunk fenntartó ereje a múltban s tez lesz ereje a jövőben is. Félre ne értessem! A keresztyén hitnek nagy ünnepein templomaink ma már mindenütt zsúfolásig megtelnek, a közvasárnapi istentiszteletek is mind látogatottabbak, az úrvacsora áldásában mindtöbben részesülni kívánnak. Kereszteletlen gyermek csak Csetényben van élőbbről, a szeretet Istenéhez hűtlen házaspár csak 2. — Az egyházi élet fenntartására igényelt kivetések csekély, ott is csak tehetetlenségből eredő kivétellel, mindenütt befolynak. Okos és célos közbelépésre e részben esetleg Noszlopon lesz szükség. Jó reménnyel vagyok ugyan, de megvallom, aggódom amiatt, hogy ez az anyagi leromlás mélyen fekvő okból ered. Különben lényegesen hozzájárul egy ajándékul igért harang árának kimaradása is. A szükséges időben ott jelen leszek. Aggódva távoztam Csetényből, ahol a baptisták, illetve a baptistákból formálódott pünköstisták mind agresszívebben tanúskodnak létezésükről s ha kézzelfogható eredményt nem tudnak is felmutatni, de bizonyos, hogy e régi szép gyülekezetünk kálvinista hitét megfertőztették és tartani lehet attól, hogy valamely egyházkormányzati véletlen hiba elegendő lesz arra, hogy a gyülekezet egy jelentős része nyíltan elszakadjon. Szerecsenyben meg a kántortanító és presbiterek közötti díjlevél-harc zaklatja a kedélyeket, rontja az egyházi élet csendes menetét, holott ez az egyházközség elég jó anyagi viszonyok között él. Az ügy bíróságunk előtt van. III. A lelki élet külső megnyilatkozását látjuk a rendkívüli áldozatkészségben. Íme: Bakonyszentkirály második tantermet és tanítói lakást épített, ugyan államsegéllyel, de maga is 3700 pengőt és sok-sok szolgálmányt áldozott. — Dudar templomáttornyát renováltatta, templomkerítését, iskolája frontját rendbe hozatta 9200 pengő költséggel önerejéből. — Tápszentmiklósoti államsegéllyel és 4000 pengő államkölcsönnel második tanterem és tanítói lakás épült; a leszámolást erről meg kellett sürgetnem. Ugyanitt a templom renováltatott 2740 P önkéntes adománnyal. — Tapolcafőn a lelkészlak javíttatott 1800 P költséggel. — Noszlopon a gyülekezet két harangot szerzett 910 kg.