A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július

- 19 — súlyban 4923 P költséggel. — Csögle új nagy harangot szerzett 465 kg. súlyban, templomát, orgonáját rendbe hozatta, közadakozásból 7331 P-vel. — Adásztevel régi megrepedt harangjáért és 1585 P-ért egy szép nagy harangot állított be közadakozásból. — Somlóvecse ez a kicsiny, de hitében és az áldozatkészségben talán legnagyobb egyházközség két értékes haranggal ékesítette templomtornyát.— Ezeken kivül épületek nagyobbszerü javítására is tekintélyes összeget, mintegy 48.000 P-t áldoztak egyházmegyénk gyülekezetei. A letűnt év a megpróbáltatás éve volt a mindennapi kenyérben is. E rendkívüli áldozatok e miatt megsokszorozódnak s felhívják teljes elismerésünket. Egyesek is hoztak áldozatot. Dudaron Tóth János és neje 80 Pt- hagyományoztak az egyháznak s az összeg be is fizettetett. Nagypiriten özv. Dezső Zsigmondné szül. Ferenczy Ágnes úrasszony a maga nevében és b. e. férje emlékére az egyháznak 2085 négyzetöl szántóföldet adományozott, mely már át is van kebelezve az egyház nevére. — Hálás köszönetünk az értékes adományokért! Feljegyezni kívánom, hogy a dudari templomszentelési Jakab János és Tóth Sándor, — a tápszentmiklósi iskolaszentelést Jakab Áron és Végh János, — a noszlopi harangszentelést Győry Elemér, Balla Dezső és Kiss Zoltán, — a csöglei harangszentelést Jakab Áron, Győry János és Győry Elemér, — az adászteveli harangszentelést Győry Elemér és Végh János urak végezték a helybeli lelkész uraknak is közreműködésével. Somlóvecsén az egész szolgálatot Rápolthy László illetékes lelkész látta el. IV. Nagy lelki örömmel jegyezzük fel egyházmegyénk évkönyvében, hogy pápai egyházközségünk annyi idő után ismét püspöki székhely lett s 1927 október 1 óta itt székel egyházkerületünk annyi igaz tisztelettől, hűségtől és szeretettől övezett püspöke: főtiszteletü és méltóságos dr. Antal Géza úr, aki a püspöki palotát megépítteti, bebútoroztatja s püspöki kertet létesített a pápai egyházközség, átalán az egyházkerület megterhelése nélkül. Hálánk övé! Bár érzékenyen jajong fel a szivünk az ősi Komáromért s rabsorsra jutott hittestvéreinkért, hisszük, hogy ha ősi egyházkerületünk egy lesz ismét: a rabságból szabadultak is örömmel köszöntik Pápát, mint püspöki székhelyet. V. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a gyülekezeti énekkar nincs mindenütt megszervezve, ahol annak megszervezését elvárni és követelni lehet. VI. Megállapítottam, hogy az egyházi épületek csekély összegre vannak tűz ellen biztosítva. Meghagytam az értékben biztosítást, de szükségesnek tartom, hogy erre közgyűlésünk is határozatilag kötelezze a presbitériumokat. VII. El kellett rendelnem, hogy Bakonyszentkirályon, Cseszneken és Pápadereskén a presbiteriuin egészen újból, törvény 2*