A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. május, 1927. július

- 43 — terium által az 1927—28. költségvetési évekre. Továbbá egyházi felsőbb hatóságunk a leghatározottabban tiltakozzék az említett minisztereknél az ellen, hogy egyházközségeink állami feladat: a nevelés- és oktatás-ügy érdekében a jövőre nézve újabb terhekkel sújtassanak, miután túlon-túl vannak terhelve és emiatt elidegenednek az egyháztól. Egyben egyházmegyei közgyűlésünk megkeresi az egyházkerületet, hogy a Konventnél odahaíni méltóztassék, hogy az állam által segélyre szoruló eygyházközségeinknek adott adócsökkentési segély közigazgatási célokra ne vonattassék el, mert ezáltal anyagilag tehetős egyházaink nem veszik ki aránylagosan részüket az egyházi közigazgatási terhekből. Végül egyházmegyei közgyűlésünk erélyesen tiltakozik az ellen, hogy felsőbb egyházi hatóságaink a jövőben újabb anyagi áldozatot igénylő terheket rójanak ki egyházközségeinkre, mert a felülről jövő, folyton növekvő megterheltetés egyháztagjainkat egyházuk elhagyására fogja ösztönözni. 34. Az egyházmegyei lelkészegyesület a következő javaslatot terjeszti a közgyűlés elé: „1. Szószékre csak exmittált lelkész mehet. Ellenben szónoklatot végezhet, de csak a lelkészi székben, — az a theológus, aki a theológia II. évét elvégezte, az alapvizsgát sikerrel letette s igehirdetésre felhatalmaztatott. Továbbá szónoklatot végezhet — de csak a lelkészi székben — az a preoranstanító, aki egy, az egyházkerületi közgyűlés által választott bizottság előtt a bibliában való jártasságáról és a prédikációirásról zárt Írásbeli vizsgálaton feladott textus alapján bizonyságot tett s ez alapon a bizottságtól igehirdetésre felhatalmazást nyert. A vizsgálatra bocsátás feltétele: öt évi szolgálat és feddhetetlen előélet. Bárki más, — az a preorans tanító is, ki e vizsgálatot sikerrel ki nem állotta — csak a lelkészi székben szolgálhat, amely szolgálat azonban csak a könyvből való imádkozásból állhat. —