A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. szeptember

- 13 — emelése egyik legfőbb célunk kell, hogy legyen, mert ezzel egyrészt egyházunkat erősítjük s így önmagunk javára cselekszünk, másrészt tartozunk ezzel az elődök iránti kegyeletnek is, akik annak idején nagy jótéteményt gyakoroltak egyházunkkal szemben. A másik, amire rá akarok mutatni, iskoláink kérdése. A magam részéről teljes mértékben a felekezeti oktatásnak vagyok a hive. Igazi keresztyén valláserkölcsi nevelés csak felekezeti iskolában lehetséges, öntudatos, hivő, keresztyén egyháztagokat csak saját felekezeti iskoláink nevelhetnek. Az egyházak legfőbb ereje, úgy mint a régmúltban, ma is iskoláikban, oktatási és nevelőintézeteikben van: ősi iskoláinkhoz tehát ragaszkodnunk kell, azokat minden módon, bármely áldozatok árán fenntartani, azokat fejleszteni, eredményes működésüket biztosítani, felvirágoztatni első rendű kötelességünk és ez nemcsak egyházi, hanem nemzeti és általános kulturális érdek is. Elsőrendű kötelességemnek fogom tartani én is, hogy ezirányban dolgozzam minden erőmmel és tehetségemmel. És itt külön is meg kell emlékeznem egyházkerületünknek és így közvetve ennek alkatrészét képező egyházmegyénknek büszkeségéről, legdrágább kincsérői, ősi pápai főiskolánkról, mely a súlyos idők terhes nyomait, sajnos, szintén megérezte. Ezt a legősibb iutézményünket, melyhez úgyszólván mindnyájunkat szoros kapcsolatok fűznek, istápolni, erősíteni, gyarapítani legfőbb kötelességnek tartom; ezirányban munkálkodni annál inkább tartom hivatásomnak és kötelességemnek, mert épen a mi egyházmegyénk, a pápai egyházmegye áll legközelebb a pápai főiskolához, mely egyházmegyének területén fekszik és vele szorosabb és közvetlenebb érintkezésben van, mint egyházkerületünk többi része. Mindnyájunk kötelessége arra törekedni, hogy református egyházunknak ez az ősi intézménye, mely közel négy évszázadon keresztül volt a tudomány bástyája a Dunántúlon és mely a szellemi, politikai, irodalmi, tudományos és egyházi élet kiválóságainak százait és ezreit nevelte hazának és egyháznak, fennállásának közelgő 400 éves fordulóját teljes virágzásban érje meg és teljesíthesse beláthatatlan hosszú időkön keresztül nagy nemzeti és egyházfenntartó hivatását. De az anyagiakon kivül igen nagy gondot kell fordítanunk a lelki, erkölcsi és szellemi élet erősítésére is. A hitélet fejlesztése és erősítése Krisztus minden egyházának legfőbb kötelessége; a