A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. július

- 8 egyáltalán nem jártak is felsőbb iskolába azok, vagy más felekezetű iskolákba jártak is, az elemi iskolában beléjük oltott érzület és gondolkozás állandó, örökös maradt. Kétségkívül drága nekünk minden iskolánk, de mégis legdrágábbak és első sorban szükségesek népiskoláink, mert valóban önfenntartásunk eszközei azok. Igen jól esett nekem azt látnom az illető kis egyházközségek határozataiban, hogy ők is így gondolkodnak. Mindannyi, a legkisebb is úgy határozott, hogy minden körülmények között fönntartják iskolájukat, a maguk erején is. Kell, hogy ez a lélekemelő elszántság felbuzdítson bennünket, hogy ne engedjük őket vergődni a végkimerülésig, hanem illendően támogassuk, gyámolítsuk őket. És pedig nem úgy, hogy minden egyházmegye a maga kis gyülekezeteit, hanem az egyetemes magyar református egyház mindenütt, a szükséghez képest. Mert lehetséges és úgy is van, hogy egy-egy egyházmegyében túlnyomó a nagy és tehetős gyülekezetek száma és kevés a leányegyház; viszont a másik egyházmegye aránylag mind kevés népességű és kevés tehetős egyházközségből áll és a gyülekezeteknek ha nem is egyharmada, de egynegyede kicsiny és amúgy is gyönge leányegyházközség. Nem hallgathatom el azt az értesülésemet, hogy Nagygyimóton, ahol a református iskolában 24 mindennapi és 10 ismétlős gyermek van, a tanítótól minden segélyt megvontak; ellenben az ág. ev. tanító, akinek iskolájában 19 mindennapi és 6—7 ismétlős gyermek van, nem vonták meg. Ugyanott a r. kath. iskolában, melyben a gyermekek száma átlag 60, van két tanító és mind a kettő kapja a segélyt; legalább is értesítést nem kaptak a segély megvonásáról. Úgy látszik, hogy ki lehet járni a segélyek fenntartását! III. Az egyházlátogatást ebben az évben nem végeztem el minden gyülekezetben. Ennek oka az volt, hogy