A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. július

— 9 . két helyről is arra kértek, hogy április végén vagy május elején szálljak ki majd hozzájuk, amikor harangjukat felszentelik és akkor tartsam meg az egyházlátogatást is. Ezt helyesnek véltem, de egyúttal akkor szándékoztam a látogatást megtartani a szomszédos gyülekezetekben is. A harangszentelés azonban az egyik helyen junius 17-én volt, amikor nem mehettem el rá, a másik helyen meg még ma se volt meg. így aztán ezek a vidékek látogatás nélkül maradtak. De úgy tudom, hogy sehol sincs valami említésre méltó baj. Azokban a gyülekezetekben pedig, amelyekben megjelentem, ha volt is baj, elintéztem. Csupán egy gyülekezetben volt olyan panasz, ami az egyházmegyei bíróság elé kerül; nevezetesen Homokbödögén. Itt úgy az anyaegyház, mint a leányegyház panaszt emelt a lelkésze ellen Elnöktársammal a vizsgálatot elrendeltük, az meg is tartatott és a bíróságnak módjában lesz intézkedni. Látogatásaim közben itt és ott az ébredésnek a jeleit jelentették. Tapasztalataim alapján azonban nagy reményeket e részben még nem támaszthatok. Az istenitiszteletek látogatása, az úrvacsorával élők száma, az egyházi terhek viselése miatti örökös panaszok, az iskolai idő megrövidítésére irányuló sürgetések engem nem nyugtatnak meg. E téren nagy változásoknak, megújulásoknak, belátásoknak kell történni. Két helyen: nevezetesen Tapolczafön és Mezőőrsön sürgetően kérték a rendes lelkész mellé káplán rendelését. A rendes lelkész egyik helyen se gördít akadályt e kívánság teljesülése elé, csak azt óhajtják — és ez igen természetes és épen azért igen érthető —, hogy a gyülekezet a régi díjlevél szerinti fizetést teljes mértékben szolgáltassa ki. Mert egy fiatal embernek — aki úgyszólván állandó vendég a házban — ellátása az utóbbi időben sztikkeblüen kiszolgáltatott fizetés mellett elviselhetetlen terhet jelentene a