A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. június

— !4 — mellett a külső, a látszat fő, a belső, a lényeg — az a mellékes. Nekünk pedig örök, megmásíthatatlan feladatunk belső tisztaságra törekedni, ez az egészséges fejlődés egyedüli biztosítéka. Erre a belső tisztaságra és külső jó rendre nekünk annyival inkább kell törekednünk, mert itt a mi körünkben vannak egyházkerületünknek azon veteményes kertjei, melyek bár közvetlen felügyeletünk alatt nem állanak, de a nevelésben annyira nagy horderejű példák feltárásában egyenesen számítanak ránk. Ah bár mindenben kívánatos példát adhatnánk nekik. Szent meggyőződésem, hogy Méltóságod, aki az igazságszolgáltatás terén példás önzetlenséggel és rendíthetetlen bátorsággal az elsők között küzdött és teljes erejével irtotta a társadalmi, a polgári életben a bűnt és annak fattyuhajtásait, hozza szent hevületét az egyházi térre is és példás életével, nyilt, egyenes magatartásával, állása méltóságával, minden tisztének hűséges betöltésével nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy egyházmegyénkben mindenek ékesen és jó rendben legyenek. Adjon Isten ehhez erőt, egészséget és kitartást. Mi megajándékoztuk Méltóságodat teljes bizalmunkkal, kérjük viszont ajándékozzon meg minket nagyrabecsült bizalmával. Mire egyházmegyei gondnok úr a következő tartalmas és nagy hatást keltő székfoglaló beszédet mondotta: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Teljes mértékben felfogom és átérzem annak a tisztességnek egész nagyságát, amelyben azáltal részesültem, hogy a pápai ref. egyházmegye gyülekezetei az én igénytelen személyemet tüntették ki egyhangú bizalmukkal, holott ez az egyházmegye bővelkedik kiváló férfiakban. A Mindenhatónak — aki a szivek hajlandóságát és az elmék elhatározását is vezeti — kegyelme irántam való megnyilvánulását látom ebben. Köszönetet mondok mogválasztatásomért a pápai ref. egyházmegye közönségének s alázattal hajtom meg fejemet az Úr kegyelmének és akaratának