A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. június

— 15 — megnyilvánulása előtt, aki engemet szolgálattételre szólított akkor, amikor a magyar nemzet s vele a magyar egyetemes ret', egyház, amelynek érdekei azonosak a magyar nemzet érdekeivel, súlyos megpróbáltatásoknak van alávetve. Súlyos megpróbáltatások idejét éljiik. Országunkat, nemzetünket s vele egyetemes ref. egyházunk létét a legnagyobb veszély fenyegette és fenyegeti még ma is. Köröskörül az ellenség milliói támadtak reánk, hogy szép hazánkat szétdarabolják, a magyar nemzetet állami létében elpusztítsák. Két évet meghaladó idő óta tart minden képzeletet meghaladó küzdelmünk. Istenben vetett hittel folytatjuk önvédelmi szent harcunkat, amelyet nem mi szereztünk, nem mi idéztünk fel, hanem az ellenség kényszeríted reánk. A Mindenható Isten jóságába és segedelmébe vetett hitünket súlyos megpróbáltatásunk csak megerősítette. Vessünk pillantást a közeimultra és a jelenre s látnunk kell, hogy az Úr kegyelme velünk van. Nemzeti erőnket a legsúlyosabb politikai belső harcok pusztították, a magyar a magyarban látta legnagyobb ellenségét s ma a magyar nemzet egységesebb, mint valaha. Elhagyatva, rokonok nélkül állottunk. Azok is, akikkel szoros szövetségben vagyunk, csak hibáinkat, fogyatékosságainkat látták s ma ellenségeink is erényeinket hirdetik. Hűtlen szövetségesünk: Olaszország, amelynek szabadságáért és egységéért véreink küzdöttek s a magyar nemzet fiai vérüket ontották, minden tisztességet félretéve, ellenségeinkkel szövetkezett s orozva támadt reánk. A hűtlenségért azonban az Úr kegyelme bő kárpótlást nyújtott nekünk a velünk szövetségben álló dicsőséges német nemzetben, amely nemzetet ma már nemcsak a politikai érdek fűzi hozzánk, de a közös küzdelemben kiontott hősi vér testvérünkké tett. A hűtlen szövetséges helyett pedig adott a Mindenható nekünk hű szövetségeseket, jó barátokat, testvéreket a