A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. szeptember

— 12 — és még esetleg ezek néhány hozzátartozóján kívül nem fog a baptizmus terjedése nagyobb mérveket ölteni, sőt feltehető, hogy a megtévelyedettek közt is találkoznak olyanok, kik belátva lépésük balgatagságát, visszatérnek apáik szent hitéhez. A gyülekezet hitélete feletti további buzgó, éber őrködésre, az atyafiúi szeretet ápolására a lelkész és elöljáróság figyelmét felhívja a közgyűlés. Ad VIII. Id. Szekeres Mihály elhunyta felett, aki 82-ik életévében, mint megérett gabona takaríttatott be az örökkévalóság csűrébe: hálás kegyeletének ad kifejezést közgyűlésünk, azon évtizedeken keresztül tartó, odaadó buzgó munkálkodásáért, melyet egyházmegyénkben, mint ennek egykori főjegyzője és 20 éven át volt esperese és egyházkerületünkben, mint többféle előkelő tiszteletbeli állások megbízottja kifejtett. S midőn közgyűlésünk az elhunyt érdemei feletti elismerését jegyzőkönyvileg is kifejezi, ugyanakkor ennek jeléül az esperes úr által egyházmegyénk nevében koporsójára tétetett koszorút helyesléssel fogadja. Őszinte részvéttel, fájdalmas érzéssel fogadja közgyűlésünk laborfalvi Nagy Árpádnak, az acsádi gyülekezet tevékeny lelkipásztorának halálát, aki javakorában, élete 52-ik évében vágatott ki az élők sorából, akiben szerető családja a fenntartóját, gyülekezete előrelátó bölcs vezérét, lelkészkarunk pedig egy rendes, pontos, minden szép és jóért lelkesülő tagját veszítette el. Közgyűlésünk az idvezültnek emlékét jegyzőkönyvünkbe iktatja s midőn kéri a vigasztalás Istenét, hogy adjon gyógyító balzsamot az árván maradt család fájdalmának enyhítésére, ugyanakkor áldást kér az elhunyt nyugvó poraira is azon hő óhajtása mellett, hogy aki e földön hiv volt a kevésen, többre bizattassék ezután. Elismerését és köszönetét rójja le egyház-