A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. szeptember

- 13 — megyénk egyházkerületünk elhunyt világi főjegyzője Molnár Béla úr iránt, aki mig ereje, egészsége engedte, éber és szolgálatkész munkása volt egyházi közügyeinknek mindazon téren, ahova őt a közbizalom elliivta. Emlékét szivünkbe zárva s jegyzőkönyvünkbe iktatva mondunk utolsó istenliozzádot az eltávozott után. Baksay Sándor dunamelléki püspök úr halálával mély ürt hagyott hátra egyetemes református egyházunkban és a magyar szépirodalomban. 0 azon evangéliomi szolgák egyike volt, akinek az ő ura öt talentomot adott és kereskedik azzal és nyere másik öt talentomot. Az ő elhunytával egy szakadatlan, eredményes munkásságban töltött fényes és hosszú életpálya jutott el a földi mulandó lét határához, hogy örök halhatatlanságot öltözzön magára, mert az irás szavai szerint: „A bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké fénylenek". (Dán. 12:3.) Közgyűlésünk hálát ad a Mindenhatónak, hogy e fényes napot felhozta s oly hosszú időn át világoltatta a magyar kálvinista egyház egén, — a távolban emelkedő sírjára pedig letesszük a kegyeletes megemlékezés és mély tisztelet virágaiból font hervadhatlan koszorút. Ad IX. Bolla Ferenc nyugalomba vonult dákai tanítónak, a népnevelés körében szerzett érdemei méltánylása és elismerése mellett, hosszantartó békés nyugalmat és megelégedett életet kiván közgyűlésünk. Ad X. Süveg Istvánnak Magyarszentkirályra, Győry Jánosnak Nyárádról Takácsira, Kis Zoltánnak Kákicsról Nyárádra rendes lelkészül megválasztását közgyűlésünk is megerősíti s áldást kér munkálkodásukra. Ad XI. Tapolczafőre Szijj Etelkának Il-od,