A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. június

— 35 — 19 t>. Nagytiszteletii és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Azon utasítás alapján, melyet közgyűlésünktől 1912. évi jegyzőkönyvének 21. és 84. pontja alatti határozataiban, az egyházmegyei gyűlési és bizottsági fuvar- és napidijak rendezése tárgyában való javaslattételre vettünk, van szerencsénk a következő előterjesztést tenni: 1. A fuvardíjra nézve, a hivatkozott 21. jkvi pontban, közgyűlésünk meghagyja, hogy oly javaslatot, oly tervezetet készítsünk, melynek alapján a fuvarköltségek „teljes mértékben fedezhetők legyenek". — A szintén hivatkozott 84. jkvi pont zármondata arra enged következtetni, hogy közgyűlésünk a fuvardijakat a közigazgatási segély terhére óhajtja rendezni. Egy ilyen intézkedést — bár a fuvardijak teljes mértékben fedezését szükségesnek véljük — mi a közigazgatási segély kitűzött rendeltetésével ellenkezőnek tartanánk. E segély t. i. azon egyházkormányzati ténykedések díjazására adatik, melyek eddig épen nem, vagy csak felette kis mértékben méltányoltalak, amint ezt a segélykérés alkalmával felterjesztett kimutatások s a nyert segély terhére történt tiszteletdíj megállapítások is igazolják. Nézetünk szerint tehát a fuvardij-ügy e segély terhére nem rendezhető. Az egyházmegyei gyűlési fuvardijakat az ősi gyakorlat s a fuvardíj cimen engedélyezett adósegély alapján is az egyházközségeknek kell viselniük. Az egyházközségek ezen kötelmüket előbbi időben közvetlenül teljesítették. De, mivel az egyházmegye természetes központjától távol eső egyházközségekre, a közvetlenül teljesített fuvar, a közeiesőkhöz mérten aránytalanul nagy terhet rótt; közgyűlésünk 1893-ban, 25. jkvi pont alatti határozatával, a gyűlési fuvarköltségek egyenletes elosztását mondotta ki s a fuvardijak összegét megállapítva, azt az összes egyházközségekre arányosan kivetette, közpénztárába befizettette, innen elégítvén ki a lelkészek megszabott fuvarigényét. Tény tehát, hogy a gyűlési fuvarköltség — bár közvetve — ez esetben is az egyházközségeket terhelte. Épen ilyen tény az is, hogy az 1893-ban megszabott fuvardijak a tényleges fuvarköltséget ma már nem fedezik. Az általános drágaság úrrá lett itt is. — Hogy a mai tényleges fuvardij-szükségletet hibátlanul megállapíthassuk, az egyhm. egyh. számvevő mindenik lelkész urat felhívta fuvarigényének jelentésére. E jelentése3*