A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. július

- 3 tatlan kötelességének tartsa reverzális utján gyermekeinek a róm. kath. vallásban való nevelésének biztosítását és ez által egyszersmind házasságának a pápista pap által való megáldatását. De különösen akkor tűnik ki a támadás merészsége, ha tudjuk, hogy a pápa ezzel a rendeletével egy régi, már 66 év óta érvényben volt pápai rendeletet helyezett hatályon kivül; és hatályon kivül helyezte s ezzel a pápai rideg befolyást érvényesíti országunkban akkor, amikor Németországon a protestáns lelkészek előtt kötött vegyes házasságokat is elismeri törvényeseknek. Ha a pápa ez eljárásában nincs kihivás, nincs támadás: akkor ugyan miben lehet?! . . . Ezen esetből kifolyólag szomorú jelnek kell tartanunk azt is, hogy eleinte se a sajtóban, se az országgyűlés képviselőházában — itt egyáltalában nem! — nem emelkedtek erélyes hangok a társadalmi békét szörnyen fenyegető emez enciklika ellen. Csak a főrendiházban, ott is egy egyházi férfiúnak, a mi püspökünknek volt elég bátorsága szóvá tenni a pápa eljárását. Köszönet neki érette! A hatással általában meg lehetünk elégedve. A miniszterelnök ígérete ugyan nem volt valami határozott, ami erélyes állásfoglalást helyezett volna kilátásba; de egyrészről a főrendiházban Antal Gábor püspök úrral szemben senki se merte egy szóval se védeni a pápa eljárását, másrészről igen elterjedt lapokban, köztük olyanban is, amely a kormánytámogatók közé tartozik, éles kritikákat olvashattunk ez alkalomból a kötekedő enciklika ellen. De végre is mi a leszűrhető tanulság ? Az „Egyetértés" szavait idézem: „Az, hogy Magyarország törvényei ellen külföldről izgathatnak. Ha a szociálista azt meri irni a cselédtörvényről, hogy az deres, melyet az urak csináltak a nép számára, a szociálistát becsukjuk ; ha az oláh agitátor azt meri mondani, hogy a nemzetiségi törvény nem törvény, azért is becsukjuk; de körmönfont diplomatikus nyilatkozatoknál egyebet nem kapunk, ha egyik legnagyobb, erkölcsünket szabályozó törvényről azt mondják, azt híresztelik ezer szószékről, hogy az nem törvény, hanem bliktri ..." Igen, azok a főpapok, akik ezt a pápai rendeletet kihirdették, azok állandóan „hazafias, magas klérus". Az „Alkotmány" junius 26-iki számában ezt olvashattuk: „Az alispán (Györvármegye) rendeletben hagyta meg a községek elöljáróságának, hogy a házakat szent István napján föllobogózzák és