A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. július

- 4 ­valamennyi templomban, felekezeti különbség nélkül, istenitiszteletet tartsanak". Mit szóljunk ehhez ? Hiszen köztudomásu, hogy a törvény a mezei munkára nem rendel szünetet e napra; ünne­peink megállapítása pedig zsinatunk jogkörébe tartozik! ... Ah, ha a vasárnapoknak és a keresztyénség nagy ünnepeinek megtar­tása és megtartatásában is oly figyelmesek és buzgók lennének köz­igazgatásunk férfiai, mint az eféle bankettes ünnepeken! Ezekkel azonban keveset tőrödnek. De ha űrnapját s egy-egy pápista szent emléknapját kell ünnepelni, akkor könnyen megfelejtkeznek a lelki­ismereti szabadság nagy törvényéről s oly szivesen közreműködnek, hogy amennyire lehet, impozánssá, fényessé tegyék azokat. Kevés, vagy semmi mentség, hogy nem önként, hanem egy rendszeres, céltudatos erőszakoskodásnak (az udvariasság leple alatt is lehet erőszakoskodni) engedve teszik ezt. Ez is csak elszomorító. Ezek a bankettes ünnepek nem egyebek, mint megannyi tüntető felvonulá­sai a klerikálizmusnak! És szinte szándékos kihívása azoknak, akik a Krisztus evangélioma alapján állva, szenteket nem ismernek és emberek tiszteletére ünnepeket nem tartanak. Világos ez okból is, hogy a vasárnapok és a főbb üunepek megtartására még a papok se fordítanak ily nagy gondot. Miért nem ? Mert azokon egyáltalán nem ingerelhetnek bennünket! Erre csak a „szentheverdel-napok" alkal­masak; ha ugyan alkalmasak?! Mert miattam ugyan az egész életü­ket fényelgö tüntetéssel és bankettezéssel tölthetik. Azonban az ellen már tiltakoznunk kell, hogy minket is heverésre kényszerítsenek; tisztes munkánkban akadályozzanak. E szomorú jelek, kell, hogy arra birják Magyarország protes­tánsait, hogy, ha csak nem akarják magukra vonni az utókor ama kárhoztatását, hogy vagy aluszékonyak, vagy haszonleső alkalmaz­kodók, vagy nyugalmukat féltő gyávák voltak, hasonlóképen szer­vezkedjenek, az erőket egyesítsék s a védelmi harchoz teljes erővel, éberséggel készüljenek és hozzá fogjanak. Meg is mozdultak már; a hosszas aggságoskodás, tűnődés után két-, sőt háromféle alakulás is történik immár. Megalakult az Országos Református Lelkészegye­sület; ennek mozgolódása folytán alakulóban van az Országos Evan­géliomi Szövetség. Junius 16-án pedig tényleg megalakult a Kálvin­Szövetség. Én részt vettem azokon az első értekezleteken, amelyeken a

Next

/
Thumbnails
Contents