A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. július

Esperesi jelentés a pápai református egyházmegyének 1908 julius 16-án Pápán tartandó közgyűlése elé. Tisztelt Közgyűlés! A mult év november 28-án tartott rendkívüli közgyűlésünk óta észlelt és bennünket közelről érintő nevezetesebb mozzanatokról és az egyházlátogatás alkalmával szerzett tapasztalataimról a következő jelentést terjesztem teljes tisztelettel a közgyűlés elé. Felekezetközi helyzetünkben mindinkább világosabbá, immár tagadhatatlanná lett, hogy a nemzetközi klerikálizmus sehol se oly merész, mint épen nálunk; mert másutt még csak igazolhatja némileg, hogy ki kellett rántania a védekezés fegyverét, de nálunk mi más ellen kellene védekeznie, mint a mi ellen nekünk is, közösen vele, harcolnunk kell, t. i. a bün, az erkölcstelenség ellen. És mégis kirántotta a támadás fegyverét is, magát a védekezést pedig oly erővel és elszántsággal teljesíti, hogy rövid időn — reméljük rövid időre — fölül is kerekedik ... Ki lesz, mi lesz a legyőzött? Azok az elvek, amiket évenként oly lelkesen, olyan hangosan ünnepel, már több mint félszázad óta nemzetünk: a testvéri egyenlőség és szabadság. E helyről ismételve rámutattam már a katholikus nagygyűlések azon határozataira, amelyek ez elvek ellen irányultak. Ma már akárhol fordulunk meg, akármerre megyünk, mindenütt tudnak felhozni eseteket, példákat arra, hogy — kivált a tanerők alkalmazásánál, a népiskoláktól föl az egyetemig, nem a képesség, a tudás, a szakavatottság az első minősítő, hanem a keresztlevél. Oly sokszor kiáltják át hozzánk a klerikális