A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. július

_ 2 _ néppárt táborából, hogy küzdjünk velük, egyesült erővel; küzdjünk a zsidók visszaszorítása, a keresztények előnyomulása érdekében; mert ennek az országnak „keresztényinek kell lenni. És most már közülünk még azoknak is, akik jóakaratulag sokáig kételkedtek abban, hogy a klerikálisok, kiknek szájuk csak úgy csepeg a krisztusi elvektől, a szeretet hangoztatásától — a nyilvánosság előtt — be kellett látniok, hogy titokban, leplezetten nemcsak a zsidók ellen agyarkodnak ők, hanem sokkal inkább ellenünk. Legérdemesebb embereinket, politikusainkat és tudósainkat egyformán, úgy meg-megtép, úgy leszid, olyan utálatos színben tüntet föl a néppárt sajtója, ahogyan csak elvakult, fanatikus, gyűlölködő lélek föltüntethet. Nem kivétel báró Bánffy Dezső, gróf Tisza István, Beöthy Zsolt, Hegedűs István, Heinrich Gusztáv se. És amire a központban példát adnak, azt hűséggel utánozzák a vidéken is, ahol már sok lap áll szolgálatukban. Befeketítenek, a jellemtelenség sarába tipornak, tudatlannak mondanak mindenkit, aki erő, tehetség ugyan, de nem az ö szolgálatukban áll; így rabolják el érdemes emberektől a közvélemény bizalmát, hogy maguk kaparinthassák azt meg . . . Hatalmas szervet létesítettek a Katholikus Népszövetségben, melynek immár kerek számban 100.000 tagja van. Valószínűen erre a nagy eredményre támaszkodva merte feleleveníteni Molnár János az országgyűlésen azt a már jó ideje elhantolt elméletet, hogy az egyház az állam mellett áll; ez elv után persze — az ö fejlődés-törvényük szerint — ennek a tökéletesebbnek kellene következni: az egyház az állam felett áll. Ekkor aztán majd meg tudnák óvni Magyarország keresztény-j ellegét Kollonics-modra. Más elszomorító jeleit is látjuk a klerikálizmus merészségének, egyenes, leplezetlen támadásainak. Im itt van a pápa „Ne temere" enciklikája, mely szerint azok a vegyes házasok, akik protestáns templomban, protestáns pap előtt esküdtek, csak ágyasságban élnek; gyermekeik csak fattyuk. Hogy milyen erős támadás ez úgy az országos törvény s az ennek alapján immár kialakult közmeggyözödés ellen általában, különösen pedig a protestáns felekezetek ellen, jól tudja ezt a klerikálizmus; de jól tudjuk mi is. Óriási erkölcsi kényszer rejlik ebben a tekintetben, hogy házassága tervbe vett megkötésekor minden pápista mulha-