A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. november

— 7 — A dijlevelek ügyét ugyanié egyházunk eddig nem pusztán a gyülekezetek és a hivatalnokok ügyének tartotta; hanem az egyház közügyének. Nem engedte meg, hogy a fizetést kiszolgáló gyülekezet és a fizetést élvezó' tanító vagy lelkész között alku tárgya lehessen. Vagyis: a fizetést élvezőknek nem volt jogukban, hogy a dijlevélben megállapított fizetésnél kevesebbel is beérjék. És igen jól volt ez így; mert különben alig volna ma már csak egy-két jó lelkészi állás is; választások alkalmával lejebb-lejebb szállították volna! Ettől a régi szokás és törvényeink által megszentelt elvtől most a konvent el akar térni; kényszerítem akarja kongruás lelkészeinket, hogy az 1898-ban megállapított értékelés alapján jóval kevesebb fizetéssel érjék be, mint amennyit immár 8 —10 év óta élveznek. Jóval kevesebbel akkor, amikor a megélhetési viszonyok szinte hihetetlenül megdrágultak. Akkor, amikor igen érthető, ha fizetésjavítás után sóhajtoznak, annyival inkább, mert tényleg részesült is már fizetésemelésben körülöttük mindenki! Nekik hát igazán szomorú sors jut osztályrészül. Bajos lenne megmondani, hogy levertségük, elkeseredésük vagy irigységük lesz-e nagyobb. Nagy kárral jár mindegyik. Ezzel az eljárással együtt jár az is, hogy kétféle mértékkel fog mérni a felsőség. Nevezetesen : a kongruás lelkészek fizetése, — ami bizony még a kongruával is igen szegényes, — dacára a megélhetés váratlan megdrágulásának, még annyi se lesz ezentúl, ami volt eddig; a nem kongruás lelkészek pedig megkapják vagy a természetbeni járulékokat, amiknek értéke a drágasággal, együtt fölemelkedett, vagy pedig ezeknek folyó értékét készpénzben.^Nem szükséges mondanom, hogy p. o. a fa és közmunka ára^ 10 év alatt kétszeresére felszökött. Akik tehát ezeknek tiz év előtti árát kapják: világos, hogy sokkal kevesebbet kapnak, mint azok, akik természetben vagy folyó árban készpénzben^kapják. Hogy ez valósággal így van, kétségtelenül bizonyítja az, hogy egyes lelkészek — amint hallom, kivált Somogyban — inkább lemondanak az állampénztárból kapott kongruáról, sem hogy elálljanak a dijlevelükben biztosított fizetéstől. Egyházi hatóságaink épen a rohamos áremelkedésre való tekintettel határoztak úgy 1905-ben, hogy »a föld, gabona és fa« járandóságok kivétetnek a készpénzzel való megváltás alól. (Lásd egyházkerületi jegyzőkönyv 1905. 91. p.) E határozatnak, úgy vélem, az az értelme, hogy még ha a hivek az új adókulcs elfogadása folytán