A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. november

_ 8 — készpénzzel fizetik is az egyházi adót, a lelkészek és tanítók akkor is megkövetelhetik, hogy a gyülekezet, mint ilyen, illetőleg ennek a fizetések kiszolgáltatásával megbizott elöljárósága vegye meg a dijlevélben biztosított gabonát és fát és így ezeket természetben szolgáltassa ki részükre. így a folyó értéket kapják meg. Követelhetik, mert a pályázathirdetésben mindig elő volt sorolva, hogy az illető állás javadalma a lakáson és kerten kivül hány hold föld, rét, mennyi készpénz, gabona és más apróbb járandóság és ezen fölül mennyi a kongrua. Tudomásom van róla, hogy a dunántúli ág. hitv. ev. püspök úr nem egyezik bele a dijleveleknek készpénzre átváltoztatásába másként, csak úgy, ha a mindenkori folyó árt, illetőleg értékét biztosítja a gyülekezet. Ne ütközzék meg tehát konventünk, ha kongruás lelkészeink is ragaszkodnak eleddig érvényben volt s az- illetékes közgyűlések által meg nem válioztatott dijleveleikhez. Én különben nem is tudom kiokoskodni a törvényből, hogy a konventnek joga volna ily eljárásra, illetőleg követelésre. Mert az V. t.-c. 11. §-nak második bekezdése elrendeli ugyan, hogy az »adókulcs-változtatásnál hasonló eljárással megváltoztatandók az egyházi hivatalnokak dijlevelei is, amennyiben ezt az adózási rendszer megváltoztatása szükségessé teszi«, — de ezzel egyáltalán nem azt mondja, hogy a dijlevél értéke kevesebb lehet. Ebben csak az van, hogy ha a hivek az egyházi adót készpénzzel fizetik: hát akkor a lelkész és a tanító is készpénzzel fizetendő; vagy pedig a készpénzből meg kell venni részükre a megállapított mennyiségű gabonát és fát. Más értelme e rendelkezésnek nem lehet. Mert igaz, hogy a hivek nem tartoznak több adót fizetni, mint amennyi az új adókulcs alkalmazása mellett rájuk esik; de ha az így befolyó jövedelem nem elég a szükséglet fedezésére: ebből nem az következik, hogy a lelkész vagy a tanító érje be kevesebbel, mint amennyit a dijlevele biztosított neki s amennyit eddig meg is kapott, hanem az, hogy az egyetemes adó-alap fedezze a hiányt. Hiszem, hogy a törvénynek ilyen értelmezésében mindnyájan egyetértünk, tehát a konvent tagjai is. Hanem -— hangzik az ellenvetés — hát a kongruás lelkészek természetbeni járandóságai talán kétféleképen állapíttassanak meg és az egyik megállapítás szerint az 1600 koronából hiányzó összeget maguk a lelkészek kapják meg az állampénztárból, a másik megállapítás szerint meg ugyanazon