A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. november

d) az ennek alapján s a dijleveleken netalán eszközölt változtatások tekintetbe vételével készített költségvetést; végül e) az utolsó öt év jóváhagyott számadásait. »Ez adatok egybevetése alapján fog megállapíttatni és részére kiutalványoztatni az az összeg — mondja a törvéuy — amely az uj adókulcs alkalmazása mellett mutatkozó hiány fedezésére elegendő'.« A törvény tehát világosan és félreérthetetlenül »az új adókulcs életbeléptetése eló'tt érvényben volt dijlevelek« bemutatását követeli; új, átváltoztatott dijleveleket nem. Igen, ezt követeli, mert úgy ellenőrizhető, hogy a dijleveleken netán eszközölt változtatások nem az I. t.-c. 115. §-ának figyelmen kivül hagyásával történtek-e? E t.-c. szerint »a lelkészek, tanárok, tanítók, énekvezérek részére megállapított fizetést csonkítani, alábbszállítani nem lehet«. A dijleveleken esetleg eszközlendő változtatások körüli eljárást maga a törvény szabályozza, világosan megmondván, hogy ily változtatások az egyházközségi, egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések jogkörébe tartoznak. (I. t.-c. 15. §. e) p.; 56. §. k) p. és 67. §. o) p.) Erre azért kellett rámutatnom, mert a konvent abban az Utasításban, amit az egyetemes adó-alapból segélyt nyerni óhajtó gyülekezetek folyamodványainak fölszerelése tárgyában kiadott, azt mondja, hogy »a lelkészi és tanítói dijlevelek értékelésénél, amennyiben e fizetések állami kiegészítésben (kongrua) részesülnek, a már magállapított és elfogadott értékelésektől eltérni nem lehet.« Mindenki tudja, hogy ez értékelésekben az előbb említett fokozatos hatóságok nem vettek részt; amiből következik, hogy ez értékelések a régi dijleveleket nem változtathatták meg. Nem is változtatták meg. A gyülekezetek kiszolgáltatták a természetben vállalt adókat, illetőleg fizetéseket a dijlevelek szerint; úgy hogy a kougruát a lelkészek és tanítók a régi dijleveleken fölül élvezték. A régi dijlevelekben biztosított készpénz, termények, szolgálmányok, föld és az államtól kapott fizetés-kiegészítés együtt alkották 1893, illetőleg 1898 óta a tanítói és lelkészi fizetést. Kivételként talán voltak gyülekezetek, amelyekben az 1893. évi, illetőleg 1898. évi értékelések szerint készpénzzel fizették a tanítót és lelkészt. De ha a felettes hatóságokhoz föl nem terjesztették a dijleveleknek ezt a változtatását: akkor nem jártak el törvény szerint; akkor eljárásuk még pótlásra szorul.