A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. november

— 17 — egyenlő segélyezés kérdését hogyan lehetne másként megoldani . . . Báró Bánffy Dezső főgondnok, kon^enti elnök urunk az erdélyi egyházkerület közgyűlésén szintén »elitélte a szekularizáció jelszavával a református papok kongresszusán világgá bocsátott mozgalmat«. De hiszen a kongresszus határozata éppen nem mondja, hogy vétessék el az egyházi vagyon; még az állami eredetűt is meghagyatja az illető felekezetek kezén, csupán azt kivánja, hogy azok jövedelme vétessék számba a segélynyújtásnál. Csak azt nem akarja a kongresszus határozata, hogy az állami eredetű nagy vagyonra való tekintet nélkül épp ügy részesüljenek azok a felekezetek is államsegélyben, amelyek ily vagyon birtokában vannak, mint azok, amelyek nincsenek. Mert lám a római katholikus nagygyűlésen, 1906-ban. tehát egy évvel a mi kongresszusunk előtt úgy izgatott ám Rakovszky István a protestáns felekezetek segélyezése ellen, hogy »az 1848: XX. t.-cikket évek óta félre magyarázva, nagy anyagi támogatást kapnak a felekezetek. A többi felekezetek fejlesztésére mindent megtesznek a katholikusok elnyomása árán. Ily állapotok tovább nem tűrhetők«. Gróf Zichy Nándor meg ugyanezen a gyűlésen így szónokolt: »Hát a mi adóinkból éljen más felekezet, a mi egyházunkhoz azonban ne járuljon másnak az erszénye? Ez lehetetlenség! Ha magunk nem bírjuk fedezni 'szükségleteinket, az állam járuljon olyan arányban hozzá, mint amilyenben a másokéhoz járul«. Ezt a segélyezést azonban ők úgy akarják, hogy az általuk ré gota élvezett állami eredetű vagyon jövedelme ne vétessék számításba. Hát ez volna az egyenlő elbánás? Eddig mi azt mondottuk, ha kaptak a római katholikusok nagy vagyont, amiből fényelgésre, hiúságra is telik bőven, kapjunk mi is legalább égető szükségeink fedezésére segélyt. Most ők megfordítják a tételt, ha kapnak a protestánsok, kapjunk mi is. Mintha csak semmit se kaptak volna még! Báró Bánffy az egyház és állam közötti viszony rendezése tekintetében Deák Ferenc álláspontját tartja egyedül helyesnek. Tökéletesen egyetértek vele. De állítom, hogy a református lelkészek kongresszusa a maga határozatában nem ment el annyira, amennyire elment Deák Ferenc. Ő ugyanis a báró Bánffy által magyarázott beszédében ezt mondta : »Nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek, hanem meg kell különböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai és mik a státus tulajdonai a 2