A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. november

— 18 — maga kulturális céljaira. És ha ez meglett különböztetve és a státus a magáét megtartja és használja: a másik elvételét azért is károsnak tartanám, mert akkor a státusnak kellene fedezni a kultusz költségeit?« A református lelkészek kongresszusa nem mondta ki, hogy >a státus tartsa meg magának a magáét és használja«. Tehát nem ment el annyira, mint Deák, és ha még ennyire se ment el, hogyan lehet akkor az ő határozatától félteni »a sárospataki-, debreczeni-, nagyenyedi- és összes más egyházi alapjainkat«, mint ahogy konventi elnökünk mondja?! Hiszen még Deák álláspontjáról se fenyegeti ezeket semmi veszély, aminthogy a római katholikusok hasonló természetű vagyonát se fenyegeti. Tisztelt közgyűlés! Igen örülnék, ha e felvilágosításokkal sikerült volna meggyőznöm e közgyűlésnek esetleg aggódó tagjait arról, hogy a lelkészi kongresszus egészen jó irányban indult el és határozatával cseppet se kompromitálta egyházunkat; mindenben megmaradt a jogfolytonosság és az egyházunknak életelemét képező szabadelvüség alapján. Sőt megalakulása magáv il ho?z i az élénkebb egyháztársadalmi munkát, bátorságot öut belénk az egyöntetű föllépés és eljárás tudatával ; mint megindult áradat, magával ragadja a közönyösöket, olyanokat is bevon az egyháztársadalmi munkába, akiknek nem juttathatunk szerepet a hivatalos testületekben. A római katholiku8 egyháznak kiváló tapintatára vall az a törekvése, hogy a százféle egyesületben való működéssel úgy szólva minden egyes hívének juttat olyan szerepet, ami annak önérzetét, munkakedvét emeli, hűséget fokozza. Kövessük a példát. Egyesületi működésünknek ezek lesznek jó eredményei a mi részünkön. A másik részen meg várható, hogy óvakodni fognak a túlzásoktól, készebbek lesznek az egyenlőség elveinek a gyakorlati életbe átvitelére. Talán magát az országgyűlést is serkenteni fogja megvalósítására annak a határozati javaslatnak, amit ma már az országgyűlés többségét alkotó, kormányon levő 48-as függetlenségi párt 1902. évi április havában ekként fogalmazott meg és az országgyűlés elé terjesztett: »A képviselőház utasitja a kormányt, hogy az 1848: XX. t.-cikk 2. és 3. §-ainak szem előtt tartása mellett az egyenjogúság, az egyenlő teherviselés elveinek részletes alkalmazásáról a magyar állam érdeke és a felekezetek törvényes önkormányzati jogainak tiszteletben