A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

Esperesi jelentés a pápai református egyházmegye 1907. évi julius hó 4-én tartandó közgyűlésére. Tisztelt Közgyűlés! Mult évi jelentésemben részletesen foglalkoztam országos kormányunknak azon leiratával, amely szerint akarja megvalósítani az 1848 : XX. t.-c. 3. §-ának, az egyházak anyagi segélyezésének kérdését. Mondtam, hogy bizony nemcsak szűkmarkú hozzánk, de egyenesen méltánytalan eljárást követ. Méltánytalannak kell tartanunk eljárását akkor is, ha a római katholikus és a görög keleti vallásúak fényes dotációjához hasonlítjuk a nekünk szánt évi segélyt — és nem vagyont! — de akkor is, ha lelkészeink helyzetét, munkásságuk értékét, tehát hasznos voltukat szinte szégyenletesen lebecsülő íizetésüket a más pályákon működő s az állam által akár egyenesen, akár közvetve tisztességesen támogatott szellemi munkásokéval összehasonlítjuk. Fájdalom, a kormány jóindulatáról most se mondhatok többet. Úgy hallatszik ugyan, hogy mivel a római katholikus papság is — amint vélik felsőbb jeladásra — mind erösebben sürgeti fizetése rendezését: meglesz a protestáns lelkészek fizetésének 2400 koronára emelése is, megfelelő korpótlékkal. Meglehet. Mert hiszen ha római katholikusokról van szó, akkor anyagi áldozatban, kitüntetésekben soh'se fukar az állam. Meglehet hát, hogy az ö kedvükért még nekünk is megadják kívánságainkat! Azonban semmi bizonyosat nem tudok e dologról. Azt azonban tudom, hogy a mult év szeptember 24-én tartott római kath. nagygyűlésen Rakovszky István, a képviselőháznak néppárti alelnöke, ezeket mondotta: „Évek óta az 1848 : XX. t.-cikket félremagyarázva, nagy anyagi támogatást kapnak a felekezetek. Ujabban is egy évi három millió koronányi „kenyérmorzsát" juttat nagy részben katholikus pénzből felsegélyezésükre anélkül, hogy