A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

_ 2 — felettük az állam azon gyűlöletes gyámkodást gyakorolná, mint mi fölöttünk. Mi nem akarjuk ezt gátolni, de lehetetlenség továbbra is ezen az úton haladni, ha a katholikusok jogait az egész vonalon nem veszik tekintetbe, a többi felekezetek fejlesztésére mindent megtesznek a katholikusoknak elnyomása árán. Ily állapotok tovább nem tűrhetők . . . Kenyérmorzsáról szólnak az evangélikusok, amidőn 3 milliót szavaz meg nekik a törvényhozás és minékünk katholikusoknak még a megélhetésre szükséges szabadságot és előfeltételeket is megtagadják .... Akkor, amikor anyagilag erösbíttetnek a mi pénzünkkel is." Ugyanezen gyűlésen gróf Zichy Nándor meg így beszélt: „Hát a mi adóinkból éljen más felekezet, a mi egyházunkhoz azonban ne járuljon másnak az erszénye? Ez lehetetlenség ... Ha magunk nem birjuk fedezni szükségleteinket, az állam járuljon olyan arányban hozzá, mint amilyenben a másokéhoz járul." Igazán érdekes változás! Előbb eleddig mi gondolkodtunk úgy, hogyha a római katholikusokat már századokon át valóban fejedelmi bőkezűséggel gyámolítja az állam, hát egyszer már adjon nekünk is valamit fiúi örökségünkből; hiszen mi is e haza fiai volnánk, vagy mi! Hiszen a honfoglaló hősök, a hont megtartó nagy királyok és seregeik a mi őseink is; azoknak egyenes ágon törvényesen leszármazott utódai vagyunk mi is; és nem aféle fattyak! Hiszen mi is magyarok vagyunk azóta is, amióta nem bálványozzuk az ostyát és nem tartjuk a mindenütt jelenlevő Isten helyettesének a pápát. Magyarok voltak azok az őseink is, akik a magyarság és a lelkiismereti szabadság szent javaiért ha kellett életüket és vérüket áldozták; magyarok vagyunk ini is, akik hiven teljesítjük összes kötelességeinket drága hazánk iránt, csak úgy, mintha pápisták volnánk! Miért bántak hát az országos kormányok és miért bánnának most is, jövőre is velünk úgy, mintha mi csak mostoha gyermekei volnánk hazánknak ?! Kezdtük hát mint öntudatos és mindenképen jó fiak követelni mi is a minket megillető részt, nemcsak azért, mert bántott az a méltánytalan eljárás, hogy nagyobb számú magyar testvéreink már sok század óta kitűnően aratnak olyan mezőn, amelyen mi egy sarlóvágást se tehetünk; tehát nem irigységből, bár itt ez is igen-igen érthető volna, hanem azért, mert valóban rászorultunk a segítségre, a támogatásra. Annál bátrabban követeltük