A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

_ 7 — egyszerűen átsiklik fölöttük: ez se essék zokon senkinek. Ez a mi nótánk már századok óta; nem csoda, ha megtanultuk. Közöttünk se tűnjék föl senkinek, hogy az elmúlt évre való visszapillantásban épen e tárgynál akadt meg a szemem először ; hiszen ez a legkiemelkedőbb. Az egyházlátogatást ebben az évben is magam végeztem minden gyülekezetünkben, Vikár Vince föjegyö ur társaságában, aki szives készséggel vállalkozott e munkára. Csak két nap nem jöhetett el; amikor is a nyárádi lelkész-társ, Győri János ur volt szives velem eljönni Csöglére, Vecsére, Nagy- és Kispiritre. Pápán, a saját gyülekezetemben Vikár Vince főjegyző ur teljesítette a látogatást, a szemerei lelkésztárs, Jakab János úrral együtt. A lelkészek működése, avagy a társas életben való viselkedése ellen sehol se emeltek olyan panaszt, ami fegyelmi esetként büntetendő volna. Sőt általában kívánatos jó viszony van a lelkészek és az elöljáróságok, illetőleg a gyülekezetek között; csupán egy helyen feszült; de reménylem, hogy kölcsönös jóakarat és a kötelességeknek mindegyik részről való hűséges teljesítése folytán hamarosan megszűnik itt is a feszült viszony. Itt tartom helyén valónak beszámolni arról, hogy mi történt a taápi gyülekezet által lelkésze ellen emelt panaszos ügyben. Tudvalevő, hogy ez ügyet egyházmegyénk fegyelmi bírósága 1905 junius 29-én tartott ülésében már tárgyalta: a bíróság ekkor az ügy világos kiderítése céljából pótvizsgálatot rendelt el. A vizsgálat befejeztével, a Pápán, 1905 szeptember 4-én tartott rendkívüli közgyűlés alkalmával tartott fegyelmi bírósági ülés a taápi lelkészt az Egyh. Törv. 301. §-ának 3., 7., 8. és 10. pontjaiba ütköző fegyelmi esetek elkövetésében vétkesnek mondotta ki és ezért a törvény 303. §-ának c) pontja alapján 100 = egyszáz korona pénzbirságra Ítélte, ami az egyházmegyei gyámolda javára fizetendő be; valamint az eljárási költségekben is elmarasztalta. Vádlott lelkész a bíróság előtt kijelentette, hogy az Ítéletben megnyugszik. Mivel ugy látszott, hogy a gyülekezet aligha fog megnyugodni az ítéletben: azért, hogy a további huza-vonának és gyűlölködésnek vége vettessék, ami végre is igen nagy ártalmára lenne úgy a gyülekezeti életnek, mint kár és keserűség a lelkészi családnak, a bíróság tagjai magán beszélgetés közben úgy vélték, leghelyesebb