A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 6 — ségtelenül megvilágosította, ivrét alakban nyomtatott 14 lapon. És e sérelmek orvoslására vonatkozóan a miniszter ur csak ennyit mond: „Miután a kormánynak 1904 október 20-án kelt leirata a bizottságot az emlékirat első részében felsorolt konkrét kérdésekre nézve elvi kijelentésével egyelőre megnyugtatta, az előző kormánnyal folyamatban volt tárgyalások fonalát ... a hivatkozott t.-c. 3. §-ánál óhajtom újból felvenni." Bátran mondhatjuk, hogy ezzel a miniszter ur nem mondott semmit; de épen semmit a tekintetben, hogy mit szándékozik tenni. Az általa felhozott kormány-leiratra való hivatkozás ma már annyival kevesebbet ér, mert innen-onnan 2 éve lesz annak, hogy azt a leiratot megkaptuk, de tudtunkkal semmi se történt a sok szembeszökő sérelem orvoslására. Az a leirat azt mondta, hogy a felhozott konkrét esetek vizsgálatot igényelnek; „ezen vizsgálat folyamatban van és annak befejezte után nem fogok késni a t. bizottsággal felvenni ezekre vonatkozólag is a tárgyalások fonalát." Ugyan hogyan állanak a már két év előtt folyamatba tett vizsgálatok ? Nem szólhatott volna-e erről is a miniszter ur? . . . De még csak azt se mondja, hogy „e sérelmekre vonatkozólag is hajlandó felvenni a tárgyalások fonalát," amint ezt a Tisza-kormány ama leiratban kijelentette; kijelentette azt is, hogy „a kormányt valamint egész működésében, úgy ezen kérdések elbírálásánál is csak azon nagy szempont vezetheti, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek közötti tökéletes egyenlőség és viszonosság az egész vonalon érvényesüljön." A lefolyt 2 esztendő alatt semmiféle jelét se láttuk annak, hogy a tökéletes egyenlőség és viszonosság az egész vonalon érvényesült volna. Sőt ellenkezőleg; ujabb és ujabb sérelmekről panaszkodnak híveink, tisztviselőink. És ezen nem is lehet csodálkozni; ha azt látja az ellenfél, hogy a mi legfőbb közigazgatási hatóságunk, sőt a közös protestáns bizottság nagy készülettel összeállított panaszos iratára se történik semmi, hogy amiatt neki még a haja szála se görbül meg: akkor ez csak fokozza merészségét; annyi ez, mintha onnan fölül, a kormánytól egyenesen biztatást kapna, hogy csak folytassa bátran üzelmeit. Ezen állapot miatt is ha panaszkodunk; ha sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a nagynevű miniszter e sérelmek orvoslása helyett