A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 5 — megtalálni a hozzá illő bátor, jobbra-balra nem tekintgető, bátor főt és kezet. A megalkuvásnak, az opportunizmusnak kora nem képes szülni ilyen vezért... Ez azonban épen nem azt teszi, hogy jóakarat sincs a vezérekben, a kormányban. Jóakarat igenis van. Hiszen tagadhatatlan, hogy kivált az adózás terheinek csökkentésére adandó államsegéllyel igen nagy, már-már valóban életveszélyes bajunkat fogja orvosolni. A nyugdíj-intézet felállítását s ezzel az özvegy-árva gyámintézet biztos működését lehetővé tevő államsegéllyel is sok gyötrő bajt meg fog szüntetni. Ezt se kicsinyelni, se tagadni nem lehet, nem szabad. Azért az 1848 : XX. t.-cikknek ezt a részleges végrehajtását is köszönettel és hálával kell fogadnunk. így fogta fel a dolgot a zsinat is. Két év múlva, 1908-ban tehát megkezdheti működését az egyetemes adóügyi alap; de a jövő évben még nem; megkapják ugyan a protestáns egyházak az egymillió koronát, de ezzel még nem kezdhetik meg az uj adózás életbe léptetését, mert nem lehet választást tenni a gyülekezetek között, hogy ezekre meg ezekre nézve már most érvénybe lép az uj törvény, a többire nézve meg majd csak később. 1908-ban azonban a leirat szerint kétmilliót kapnak már a protestáns egyházak; ehhez ha hozzáadjuk az előző évi egymilliót, készen van a három célra szánt hárommillió; a törvényünket tehát 1908-ban végrehajthatjuk, életbeléptethetjük. Mindaz, amit eddig mondtam, a protestánsok közös bizottsága emlékiratának második részére, a dotációra tartozik. Ez emlékiratnak azonban igen nevezetes részét teszik azok a sérelmek, amik az első részben jogegyenlőség és viszonosság cim alatt vannak összefoglalva, s amik súlyosan sértik az 1848: XX. t.-c. 2. §-ában biztosított tökéletes egyenlőséget és viszonosságot; nevezetesen: a jogtalan hittérítés, (jobban mondva lélekhalászás), a protestáns hitoktatás megakadályozása, a protestánsoknak hitelveikkel ellenkező vallásos cselekmények teljesítésére való kényszerítése, a temetők használatában való megakadályozása, a róm. kath. vallásból kitért és protestánssá lett tanítóknak, tanároknak állami intézetekben nem alkalmazása, a hatóságok, sőt a minisztériumok részéről tapasztalt szembetűnő részrehajlások, a protestánsoknak jogellenes megadóztatása r. kath. célokra, a kegy uraságtól származó szolgáltatások. E sérelmeket az emlékirat tüzetesen felsorolta és jogtalanságukat két-