A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. június

— 101 7. Intézkedjék a törvény a tanítók jogainak és kötelességeinek határozott és félremagyarázhatatlan megállapítása iránt. 8. Egy tanitó 60 növendéknél többet ne tanítson. 9. Tanítóképzőkben a tanításnak s a vizsgálatoknak nyelve kizárólag magyar legyen. 10. Más jellegű iskolák államosítása esetén az ott működő tanítókat is vegye át az állam s azok összes szolgálati éveit számítsa be az állami szolgálatba is. VII. Elnök előterjesztése alapján: „A népnevelési egyesületek

1' tárgyában testületünk a következő véleményt terjeszti fel a M. T. 0. Bizottsága elé: 1. Egyesületünk kívánatosnak tartja, hogy a néptanító az iskola falain kivül is foglalkozzék a nép szellemi és erkölcsi nevelésének s anyagi jólétének előmozdítása munkájával. Erre azonban alapfeltétel szerint minden magyar néptanítónak oly anyagi helyzet legyen biztosítva, hogy az a szorosabb értelemben vett tanítói munkától szabad idejét s erejét a létfenntartás nehéz gondjai által le nem nem kötve, akadálytalanul szentelbese a szélesebb értelemben vett népnevelés feladatainak. 2. A néptanítónak ezen irányú munkássága csak a társadalom összes vezető elemeinek őszinte támogatása mellett járhat kellő eredménynyel. 3. Ahol a nép szellemi és erkölcsi vezetésének szolgálatában valamely egyesület (népkönyvtár, olvasókör, ifjúsági egyesület, énekkar s más efféle) működik, ott a tanitó igyekezzék népnevelő munkásságával a már fennálló népnevelő egyesülethez vagy intézményhez csatlakozni. 4. Hogy a népnevelés ügyét szolgáló helyi intézmény mindenesetre „népnevelő egyesületnek" neveztessék, az nem okvetlenül szükséges. Mindenütt olyan alakban és olyan czim alatt kell a munkálkodást megkezdeni, amint azt a helyi körülmények gondos figyelembe vétele alapján a legczélravezetöbbnek lehet Ítélni, s ha több oldalú munkálkodás lehetséges, akkor kívánatos, hogy a vezetésben s munkálkodásban bizonyos összhang legyen.