A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

— 15 — iskolatestvérek, utazó prédikátorok és gyóntatok, úgynevezett missiók létesítése, a betegápolásnak közkórházakban és magánházaknál apáczák által végeztetése, a középiskolai, akadémiai és egyetemi ifjúság lelki gondozása és anyagi támogatása. Minden kínálkozó alkalommal széleskörű ünnepségek, zarándokiások rendezése; a családban élő férfiak és nők részére külön-külön rendezett konferencziák. És hogy hiveit mind e helyeken megfelelő szellemi táplálékkal jól és mesés olcsó áron ellássa: hatalmas eszközt teremtett a „SzentIstván Társulat "-ban. Irodalmi téren, igen okosan, ebben központosította szellemi és anyagi erejét. Ez által gondoskodik filléres olvasmányokról és lapokról a nép részére, szépirodalmi és tudományos könyvekről az iskolázottak részére. Itt készítteti a czéljainak megfelelő népiskolai és középiskolai tankönyveket nemcsak a vallástaniakból, de a reál tantárgyakból is; sőt a jogi és a theologiai szakoktatás igényeinek kielégítésére is gondosan kiterjeszti figyelmét. Szóval, a Szent-István Társulat ott van mindenütt, ahol a római katholiczismus érdekében szólni, óvni, buzdítani, hatni, alkotni kell. Ezért írhatta egyik, ugy a védekezésben, mint a támadásban rendkívül éber és bátor, szemeit mindig csak a klerikálizmus magasztalására irányító közege, hogy: „A Szent-István-Társulat élet és erő; hatalom, mely a sötétséget legyőzi, a hitetlenséget maga előtt kergeti, mint a vitéz katona a gyáva ellenséget; a Szent-István-Társulaté a jövő . . . Aki nem tudja, hát tudja meg, hogy él a Szent-tstvánTársulat, s jegyezze meg magának, hogy uralkodni is fog" . . . Szorosan az anyagiak terén a hitelszövetkezetek és szövetkezeti boltok, raktárak felállítása utján igyekszik meggyőzni a népet arról a lépten-nyomon nagy hangon hirdetett elvéről, hogy „az egyház nélkül nem lehet a szocziális bajokat orvosolni". Tehát se üdvözülni, se viszonylagos jólétet teremteni nem lehet a pápaság nélkül, íme ily nagy erővel, ilyen nagyarányú, harczra kész mozgalommal szemben kell nekünk megállni helyünket egyrészről! Másrészről fenyeget bennünket, fenyegeti társadalmi, erkölcsi életünk alapját az a szocziálizmus, amelyiknek az a jelszava: föl kell szabadítani a népet a biblia tekintélye alól. Ez a szocziálizmus is óriási erővel szervezkedik; ugyanazon úton-módon igyekszik megnyerni a tömeget, mint a klerikálizmus. Egyenesen attól tanulta a diadalmas előnyomulás útját és attól szedegeti el eszközeit és fegy-