A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

— 16 — vereit. Különböző szakegyesületeket szervez s ezeket ellátja lapokkal, olvasmányokkal, utazó szónokokkal. Ilyen a helyzet körülöttünk. Bizony, még ha nem volna is bennünk cselekvésre való készség, rászorítanának az ellentétes elvek előnyomuló csapatai. De hát miért ne volna meg éppen mibennünk az az életösztön, mely nemcsak egyszerű fennmaradásra, de növekedésre, terjeszkedésre is késztet? Hisz az evangéliom, amelyért áldott emlékű őseink igazi buzgósággal áldozták föl — ha kellett — nyugalmukat, vagyonukat, sőt életüket is: ugyanaz ma is. Az evangéliom sója nem izetlenül meg és ma is az van hivatva arra, hogy a társadalmat megizesitse, a romlástól megóvja, fenntartsa, konzerválja. Ez az evangéliom, a mi drága szent örökségünk, az a kétélű fegyver ma is, melyet mind a két irányzat ellen biztos sikerrel forgathatunk. Csak ne legyünk olyan se hidegek, se melegek; csak ne legyünk bölcsek csupán a magunk értelme szerint; csak ne legyünk hin dicsőség kívánói; csak ne legyünk versengők, de jóindulata versenyzők hűséges megtiltásában annak a pályának, amit vettünk az Úrtól; csak ne akkor és ne csak ott munkálkodjunk hűséggel, amikor és ahol sok szem lát bennünket és ne csupán a nagyokban, de a kicsinyekben is legyünk hivek! Néplapjaink, íilléres olvasmányaink, naptáraink, mik egy iránt szolgálják népünk felvilágosodását, erkölcsi és anyagi érdekeit, jólétét, elöhaladását -- vannak már nekünk is; és haterjesztésükön, tartalmuk értékesítésén ugy buzgólkodnánk, mint a szerkesztők és kiadók az előállításukon: nagy sikereket érhetnénk el! Ifjúságunk számára is megteremtette már a példás buzgóság az „Ébresztőt". Leányaink s általában nőink részére kihajtott az „Olajár/". A szépirodalomban nekünk nem igen szükséges külön irányzat után sóvárognunk. Az igazi költök mind azt a fölvilágosodást, azt az istenfélelmet és emberszeretetet terjesztik, amit mi és igy velünk együtt nemesitik a közgondolkozást. Mindamellett szült korunk néhány ilyen jó munkát is. A tudományos irodalomra nézve pedig valósággal el kell ismernünk, hogy nem ismerhet vallásfelekezeti dogmákat. Theologiánknak pedig vannak már sajátos organumai az egyházi lapokon kivül is a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványaiban és a Pozsonyban megjelenő Theologiai Szaklapban. Sajtótermékek tehát, mint eszközök, már ma is szép arányban kínálkoznak elveink meg-