A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

— 14 — világ. Azt nézik a mi egyházunk tagjai is; sőt csak valljuk meg: jó magunk is. Mert ki az manapság, aki a papi pályára lépő ifjúk­ban és a működő lelkészekben komolyan keresi a belső hivatást? Azt tartjuk: szép alak, ügyes testtartás, kellemes hang, jó külső előadás — mindenre elégséges. Mindennek pedig édes-kevés köze van a belső hivatáshoz, ami nélkül meg nem lehet se lelkiemelke­dettség, se önmegtagadás. Ezek hiányában azután a lelkészi hivatal nem isteni küldetés a lelkek nemesítésére, hanem egy igen közön­séges életpálya, vékony kenyérkereset minálunk; másoknál pedig olyan versenytér, amelyen nagyon érdemes futtatni, mert nagy a pályadij: kanonoki, püspöki, érseki, bibornoki szék, apostoli követség; sőt bár keveseknél — egyetemes patriarchal és pápai méltóság! . . . Egyik irány se evangéliumi; akármelyiket követnénk is: nem volnánk méltók a mi Fejedelmünkhöz, a Jézus Krisztushoz, se az apostolokhoz. De legyen elég most ennyi általánosságban a mi evangéliom szerint reformált egyházunknak s ennek vezető férfiúinak igaz hiva­tásukról. A hivatás betöltésének néhány jelentékenyebb módjáról is csak röviden kívánom jelezni álláspontomat. Tisztelt Közgyűlés! Aki a világ folyását figyelemmel szemléli, lehetetlen, hogy ne lássa, hogy nagy társadalmi átalakulás előtt állunk. Két főirányzat már hosszú évek óta nagy igyekezettel szer­vezi magát, sőt meg is kezdte a háborút. E két irányzat a kleriká­lizmus és a szocziálizmus; vagy másként; a fekete és a vörös inter­naczionálizmus. Valóban, bámulatos az az elszántság és lelkesedés, melylyel a klerikálizmus a szellemi küzdő térre vetette magát. Ha az élet tanítómestere, a történet meg nem tanított volna bennünket arra, hogy a pápizmus végső czélja az egyén polgári és lelkiisme­reti szabadságának megsemmisítésével föltétlen papuralmat létesíteni: .akkor nagy készséggel kellene meghajtanunk zászlónkat az előtt a minden térre kiterjedő szorgos munkásság előtt, mit épen napjaink­ban kifejt. Ne menjünk messze, idegen országba; maradjunk csak itthon és tekintsük meg komolyan, mit mivel népe szellemi és anyagi vezetése, befolyásolása terén. Mindezt beszélik nekünk a kebelében létesített bölcsődék, gyermekmenhelyek, árvaházak, ovodák, elemi­és felső népiskolák, az iskolából kikerült ifjak gondozása, tanoncz­és mesterlegény-otthonok, katholikus körök, Mária-egyesületek, melyek közt már „Regnum Marian um" egyesület is van; férfi-kongregácziók,

Next

/
Thumbnails
Contents