A Pápai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

egykori tanítványommal, fogadják el azon kívánságomat, hogy közéletü inöködésük által virágozzék fel egyházmegyénk. 7. Kis József újonnan választott esperes elfoglalván az elnöki széket, nagyhatású székfoglalóját a következő beszéddel tartotta meg: Isten nevében, alá adott és ád mindeneknek életet, leheletet és mindeneket; akinek kegyelme által vagyunk, amik vagyunk. Tisztelt Közgyűlés! Egy uj évtizednek első közgyűlését tartja egyházmegyénk. Alkotmányunk, igen bölcsen, megadja gyülekezeteinknek azt a jogot, hogy az egyházmegye tisztikarát minden 10 évben újra alakítsák. A közelebb evégből lefolyt választások alkalmával a gyülekezetek többségének bizalma reám ruházta az egyházmegye egyik vezető tisztségét, az esperesi hivatalt. E bizalmat részben ugy tekintem, mint jóakaratból nyújtott előleget és köszönettel fogadom, s tisztességes munkával utólagosan megérdemelni kötelességemnek ismerem; részben pedig ugy tekintem, mint parancsot, melylyel sok gonddal és fáradsággal járó munkakörbe szólítottak egyúttal. E munkakört is, a kötelességek teljes tudatában, szívesen magamra vállalom. Beleállok készséggel abban a jó reménységben, hogy nemcsak' tapasztalatokban gazdag elődöm, ez egyházmegye Nesztora, nemcsak javakorban levő s az életet szintén jól ismerő és körültekintő bölcsességéről, tapintatos eljárásáról ismeretes elnöktársam, nem is csak ez egyházmegye tisztikara, de valamennyi lelkésztársam és tanítónk, valamint a gyülekezetek elöljáróságai is odaadó jóindulattal fognak közreműködni velem a czélból, hogy nálunk, közöttünk ékesen és szép rendben legyenek mindenek. Jól esik hinnem, hogy e reménységemben nem szégyenülök meg. A munka, ami nemcsak reám, de édes mindnyájunkra vár, szünetet nem ismer. Az emberiségnek évezredek óta folyó, közös, nagy munkája ez. Végczélja: emberré tenni az embert, hogy fényljék rajta Istennek, a tökéletes, tiszta léleknek képe; hogy álljon bár igen magasan, vagy igen alant, érezze a testvériséget és mutassa is meg emberséges életével. E munkában az egyes egyén, sőt még egy olyan testület is, mint e mi egyházmegyénk, csak kis munkaerőt, egy szegecskét képvisel csupán. De ha állandóan jól végzi