A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus

- 8 0 -5 Egyesületünk főjegyzője beszámolójában a következőket jelenti: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Igen tisztelt Vendégeink! Kedves Kartársak! Világrengető események közepette gyültünk össze mai közgyűlé­sünkre, hogy végigtekintsünk egy év elteltén. Most már az ágyúdörgés, puskaropogás, gépfegyverkattogás zaján kívül közvetlen közelünkben zúgnak a halálthozó bombázók, robbannak a több tonnányi súlyú bombák és a polgári lakosság, közöttük gyermekeink és asszonyaink is hadicélponttá váltak. Közben minden hadviselő fél szabadságot hangoztat, mint háborús célt. Sajnos, mi, magyarok, mindkét, vagy mindhárom fél részére ilven felszabadítandó terület vagyunk: fel-' szabadítani a saját érdeküknek országunkban való szabad érvényesülési lehetőségét. Ilyen adottságok közepette folyt le az elmúlt esztendő, ami világ­viszonylatban eseményekben gazdag, de reánk, magyarországi, közé­lebLrői őrségi református tanítókra nézve már kevesebb tanítói ese­ménnyel záruló év volt. Meg kell emlékeznem püspök úr őméltósága azon ténykedéséről, hogy nemcsak az egyházi, de a miniszteriális rendelkezéseket is, melyek reánk, illetve iskoláinkra vonatkoznak, leközli a Dunántúli Protestáns Lapban. Ezzel sok fölösleges félreértésnek veszi elejét. Illesse érte hódolat- és tiszteletteljes köszönetünk. Vád hangzott el többízben is arra nézve, hogy ref. egyházunk: nem részesíti a leventemunkát olyan támogatásban, amilyent az el­várhatna tőle és amit létérdeke szinte kötelezővé tesz számára-. Az állítást megcáfolja Moharos László kartársunk esete, aki a Nagyrákoson teljesíteti leventemunkájáért a legfőbb leventehatóság részéről kitün­tetésképpen leventedíszjelvényt kapott. Kívánjuk neki, hogy ezen reá nézve, de az egyházmegyére és tanítóságára is felemelő érzést jelentő kitüntetést viselhesse sokáig jó egészségben és munkakedvvel, hogy ínég többet is érdemelhessen ki a haza szolgálatában teljesített odaadó munkásságával. Laptudósítások jelentek meg arról, hogy Ignácz Mihály nyugal­mazott balsai igazgatótanító jött rá az élőcsir áztatott burgonya terme­lésére, amivel Nyírség gazdasági jólétének előmozdítása terén olyan munkát végzett, ami az egész vidék életszínvonalának emelését eredmé­nyezte. .Sokan kormányfőtanácsosi kinevezést kapnának ilyen mun­káért, de mint tanító — bizonyára — kénytelen lesz megelégedni a' jobb sorsra juttatott nép hálaérzésével 1 és ez bizonyára a legértékesebb is számára. A nemzet nagyjainak megbecsülése annyit jelent, mint hozzájuk méltó utódokat nevelni, illetve emléküket ápolva annyi növelő értéket nyerünk ifjúságunk neveléséhez, hogy azt mással pótolni szinte lehe-, teilen. Magyar nemzetünk mindig megbecsülte nagyjait. Mi, tanítók is így teszünk, hogy nevelői munkánk minél eredményesebb lehessen. Ezen az alapon emlékezünk I. László királyunkról, aki 900 éve látta meg a napvilágot és aki maradandó nyomakat hagyott nemzetünk életében. Fennkölt szellemű lovag a szó legteljesebb

Next

/
Thumbnails
Contents