A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. augusztus

- 8 0 -5 értelmében, bölcs király, nagy hadvezér, országgyarapító hős, igazság szigorú bajnoka, népe jólétén munkálkodó közgazdász, stb., mindmind olyan tulajdonság, amelyek egymagukban is méltóvá tennék a hálás megemlékezésre. Mindez együtt pedig a legnagyobb csodálkozásunkat válthatja ki és könnyen érthetővé teszi számunkra, hogy abban a korban, amikor a személyes erények oly nagy szerepet játszottak egy-egy ország vezetésében, egész Európának legtekintélyesebb nagyhatalma éppen Magyarország volt. A mai időkben a megpróbáltatások között különösen megnyugszik lelkünk, amikor a feketepiac és az egyéni haszonlesés lelketlen önzésért túl az önzetlenség, az áldozatkészség, a haszon nélküli lelkesedés példáit láthatjuk. Az önzetlenség, a minden ideálért önzetlenül való lobogó lelkesedés örök példája történelmünkben a gyújtó szavú Kossuth Lajos, aki 50 évvel ezelőtt hajtotta örök álomra szemeit. Hajtsuk meg előtte a legnagyobb elismerés zászlóját és kívánjuk neki csenaes pihenést az áldott magyar földben, amelynek szabadságáért olyat, sokat fáradt életében. A magyar kultúra fáklyájának emeléséhez nagyban hozzájárultak festőművészeink, akik műveikkel világszerte megbecsülést szereztek a magyar névnek. Ilyenek voltak a nagy Munkácsy Mihály mellett Mészöly Géza és Benczúr Gyula, akiknek 100 éves születési évfordulóját ez évben ünnepli nemzetünk. Munkácsy Mihály hatalmas, bibliai tárgyú kompozíciói méltán ragadnak bámulatra bennünket ma is és példája örök figyelmeztetés, hog)' a tehetség lutat tör magának s asztalosinasból is lehet világihírű művész, de figyelmeztetés arra is, hogy a tehetségeket segíteni kdl, mert akkora küzdelmet, mint Munkácsy Mihály, kevesen bírnak ki: vagy lelkileg, vagy testileg összeomlanak, mielőtt célhoz érnének) 75 éve az 1868. évi XXXVIII. tc. életbeléptetésének. A törvény báró Eötvös József akkori kultuszminiszter maradandó alkotása, melylyel a magyar művelődés szintjét magasra emelte. Az ő intézkedései alapján alakult ki az az egyesületi élet, amely az egységes nevejői gondolatot megteremtette. Ránk, tanítókra különös gondja volt és igen sokat várt munkásságunktól. Milyen jóindulatú bölcseség sugárzik képviselőházi beszédéből, amikor ezeket mondotta: »... e hazának összes tisztviselői között nincs olyan, akire fontosabb ügy volna bízva, mint a néptanítóra. Meg vagyok győződve, hogy éppen a népnevelés általános elterjedése által le haza anyagi tekintetben is annyira emelkedni fog, hogy idővel meg fogja hálálhatni azt, amivel nekik tartozik, mert teljes meggyőződésem szerint e hazának emelkedése anyagi tekintetben is sokkal inkább fijgg a népneveléstől, mint bármi mástól'.« Eötvös szelleme alapján alakult meg ezelőtt 50 éve az Országos Református Tanító Egyesület. Eleinte igen sok gáncs és bizalmatlanság fogadta, de Dobó Sándor apánk erélye és kitartása végül legyőzött minden akadályt és ma nemcsak református tanítóiságunknak, de református egyházunknak is erőssége. Iskolafelügyeletünk szakszerűsítésének kiépítése erre az 50 esztendőre esik és teljesen az ORTE