A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

— 15 — _ letek látogatása gyenge. Ez is tájegységenként változik. Fogyatékos őrségben, Göcsejben, jobb a Rábamelléken és városi gyülekezeteinkben. Ez arra enged következtetni, hogy népünk vallásosságát nagy mértékben önzése, az anyagiakkal való harca, közönyössége, a szokás hatalma irányítja. Amely vidéken ezek erősen uralják népünk lelki világát, ott vasárnaponként elhanyagolják a templomot és különösen nyáron a (mezei munka végzésétől sem riadnak vissza. Itt sokat rontott népünkön a legtöbbször feleslegesnek bizonyult vasárnapi munkaszünetfelfüggesztés. Bár ilyen a helyzet, mégis azt kell jelentenem, hogy általában lassan javuló tendenciát mutat egész egyházmegyénkben a templomlátogatás, ami maga után vonja a hitéleti nívó emelkedését is. A hit- és erkölcsi élet színvonala emelkedésének, vagy süllyedésének a templomjárás mellett elég megbízható hőmérője az úrvacsor.izók száma. Egyházmegyénk népessége 1942-ben a statisztika szerint 15.568 lélekből áll. Ha most ebből egyharmadrészt, vagyis 5.189 lelket a nemkonfirmáltakra leszámítunk, marad 10.378 úrvacsorát vehető egyháztag. A múlt évben 7.398-an éltek úrvacsorával, vagyis az úrvacsorázhatók 71.3 százaléka. Ezt a százalékot jónak mondom. A tavalyihoz javulást mutat s szintén a hit- és erkölcsi élet emelkedése mellett szól. Mint érdekes jelenséget, azt is följegyzem, hogy a harcterek változó eseményei igen nagy hatással vannak az emberek lelkiállapot tára, növelik, vagy csökkentik a templomok népének számát. A karácsony után kezdődő keleti visszavonulás, a velejáró kockázat és szenvedés oly nagy riadalmat váltott ki a Telkekből, hogy híveink, általában a bármi utón érdekeltek tömegesen menekültek a templomba, könnyekig megható vágyakozással keresték Isten közelségét, kérték segítségét. Nap mint nap vágytak a templom, általában azon hely után, ahol közös imádságban olthatták lelki szomjukat és hallgathatták az Ige vigasztalását. Oly nagy volt az ostrom, hogy csak nagy erőfeszítéssel lehetett minden szomjúságot lecsillapítani, minden riadt lelket megnyugtatni és egyensúlyba hozni. De a veszély csökkentével s a látszólagos nyugalom beálltával az imádság- és ige-láz (másnak nem nevezhető) alább szállott. Ma megint csak 37 fokon áll. Elmúlt a lelkek fokozott szomjúsága, újra fásultság vett erőt a lelkeken. Őrségi viszonylatban — körlelkészségekről lévén szó — a "templomlátogatásnál sohasem szabad szem elől téveszteni azt a távolságot, mely a filiális és diaszporális híveinket a templommal bíró anya-, vagy társegyházaktól elválasztja. Itt 2—20 km-es távolság akadályát, fáradságát kell legyőzni annak, aki templomba indul. Lelkipásztoraink igyekeznek a távolabbra lakók részére megkönnyíteni az igehallgatást, általában az istentisztelet áldásaiban részesülést azzal, hogy a vasárnap" délutánokat a filiáknak és diaszppráknak szentelik. Szórványgondozásunkkal kapcsolatban említem meg azt az örvendetes tényt, hogy Kőszeg város vezetősége ottani egyházközségünknek messzebb fekvő szórványok, mint piéldául Csepreg (15 km), gondozására négy ízben lófogatot bocsát rendelkezésére. Ezt a nemes gesz-