A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

-10séggel, szívünk minden melegének és őszinte szeretetének neki adásával. Kérjük Istent, hogy gyülekezeteink, egyházkerületünk, egyetemes egyházunk és mindezeken keresztül ezeréves szent magyar hazánk javára kifejtendő munkásságára adja megsegítő, megáldó kegyelmét. Sokáig éljen! Itt jegyzem fel, hogy Győry Elemér püspök urat, megválasztásának nyilvánosságra kerülése után, "egyházmegyénk nevében táviratban üdvözöltem. Megemlékezem arról is, hogy az egyházkerületen elárvult lelkészi főjegyzői tisztet dr. Tóth' Endre, theológiai akadémiánk jeles tanárával, kerületi aljegyzővel töltötték be a kerületbeli presbitériumok. Tudós egyháztörténész, fiatal munkaerő, ki hozzáértéséről eddigi munkásságával már bizonyságot tett. Reménységgel tekintünk jövőbeli munkásságára, melyre Istennek bőséges áldását kéri egyházmegyei közgyűlésünk. Egyházi és világi részről, hivatalosak és nem hivatalosak ajkáról, vagy írásban mind gyakrabban halljuk, hogy nagy szükség van a magyarság lelki egységére. Az idő mindjobban sürget. Cselekedni kell mindegyik portán. A keresztyén egyházaknak minden időben voltak, ma pedig kétszeresen szükséges, hogy legyenek közös eszményeik, melyeknek megvédésére, ápolására, valóraváltására irányuló munkájukkal nagymértékben előrevinnék az egység megvalósulását. Ne gondolja senki, hogy én itt dogmatikai különbségek eltüntetésére, feladására, vagy kormányzati kérdések kiegyenlítésére gondolok. A világért sem. Sőt állítom, hogy minden e célból meginduló törekvés teljesen meddő, hiábavaló vállalkozás lenne. Igen, mert dogmatikai, hitvallási k,érdések, különbözőségek feladásába egyik egyház sem megy bele, mert ez önmaga elleni csődkérés lenne. De nincs is ctfre szükség. Enélkül is nagy a tér, ahol közösen, megértéssel dolgozh'atunkj, enélkül is elég tennivaló van, amellyel előre lendíthetjük a magyarság lelki egységét, annak vajóraválását. Mindegyik felekezetnél nagyszámban vannak közönyösek, sőt hitetlenek, akik csak látszólag, vagy a;z anyakönyv szerint tartoznak az egyházhoz, egyébként semmi közük, összeköttetésük nincs azzal. Ezeknek megtérítése, keresztyén hívőkké tétele, egyszóval közös harc a minden felekezetet egyformán fenyegető hitetlenség ellen, a Krisztus ügyének minden téren, az élet ezernyi viszonyában és változatábani szent szolgálata, az evangéliumi szellemnek és elveknek a'z életbe átültetése, bedolgozása az egyéni, családi, nemzeti, sőt még a gazdasági életbe is, mind olyan közös feladatok, megbízatások és kötelességek, amelyeknek betöltése, elvégzése mélyíti, erősíti, terjeszti az annyira kívánatos kegyességet, előre viszi a megvalósuláshoz a Krisztus főpapi imádságában is kért egységet, közelebbről a magyarság lelki egységét. Egyetemes egyházi intézkedésről teszek jelentést. Zsinati tanác-unk ez év május havában tartott ülésében szabályrendeletet alkotott a hozzánk áttérők felvétele tárgyában. Azt hiszem, nemcsak előttem, de mások előtt is szimpátikus ez a szabályrendelet, mert szükség volt rá. Kálvin szelleme és felfogása tükröződik belőle, mikor a presbite-