A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

— 11 — _ riumoknak, mint az egyházközség képviselőtestületének beleszólást enged ama fontos kérdésbe, hogy kit szabad fölvenni egyházunk tagjai közé. Soha nem szabad feledni azt, — ez legyen a fölvételnél a döntő — hogy a számbeli gyarapodás kedvéért ne szorítsuk háttérbe és ne igyekezzünk elhomályosítani azt a tényt, hogy az/Ige egyháza vagyunk. SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK., Egyházmegyei közgyűlésünk múlt évi jegyzőkönyvének 24. pontja alatt elrendelte az általános tisztújítást. A beérkezett szavazatok felbontása az e célra kiküldött bizottságban október 16-án megtörtént; Jegyzőkönyvet a tárgysorozat rendjén, beterjesztem, kérem a közgyűlést, hogy a választást megerősíteni és az egyházkerületi közgyűlésre felterjeszteni szíveskedjék. A presbitériumok 2—3 tisztség kivételével egyhangúan választottak, mely igen dicséretre méltó bizonysága egyházmegyéikben uralkodó egyetértésnek. Ez így van jól. Kicsiny egyházmegye vagyunk, az erők összefogása kétszeresen kötelességünk. Eredményesen, dolgozni csak az egyetértés és békesség jegyében tudunk. Nagyrészben,a régi tisztikar került vissza helyére. Uj választottak: vitéz gróf Teleki Béla főispán, dr. Szász Gábor törvényszéki bíró., Posoni Szent-Martoni Géza kir. tanfelügyelő, Kovács Elek, Pataky László, Gombos István lelkipásztor urak. Az én programom továbbra is az marad, mit első választásomkor elmondott székfoglaló beszédemben hirdettem. Most röviden így foglalom össze: fegyelemre, rendre, minden vonalon a legszigorúbb k'ötelességteljesítésre törekszem, ugyanezt várom munkatársaimtól is. Nem ismerek határt a szívemmel teljesen összenőtt őrségi egyházmegyémért, feljebb egyetemes ref. anyaszentegyházunkért, majd rajta keresztül drága hazámért végzendő munkában. Életemnek csak egy lesz a boldogsága, minden törekvésemnek csak egy lesz a rugója: a minden akadályt elsöprő, az életem odaáldozásáig menő Krisztusszeretet és szolgálat. Szívem forró szeretetével és jókívánságával köszöntöm a tisztségre elválasztottak gyülekezetét és arra kérem őket, hogy tisztüket lélekkel, egyházunk és Krisztus iránti forró lelkesedéssel viseljék, mert Pál apostol azt írja a II. Kor. 9-ik részének 12-13. verseiben, hogy e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt; amennyiben, e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliomát valló engedelmességtekért. Személyi változás a lelkészi karban nem történj. A tanítói karban is csak annyi, hogy Barsi Miklósié körmendi tanítónőt a'z állam átvette és Szombathelyre helyezte. Helyébe 1942 évi november 5-én Sáros Mihály csőszi állami tanítót választotta meg a körmendi gyülekezet. Állását december 1-én foglalta el. Megoldódott a Tantó István elmenetele óta húzódó és sok nyugtalanságot okozó körmendi kántorprobléma.