A Őrségi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

rohannak, hanem a legmerészebb repülőt is megszégyenítő gyorsasággal 'repülnék. De ez a szédületes iram sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a magyar és a protestáns egyháztörténetemnek' néhány évfordulójáról ne emlékezzünk meg. Nagy szükség van erre mert a múltból táplálkozik a jövő. A múlt tanulságul és erőforrásul! szolgálhat. Ez az egészséges történelmi fejlődés. 700 éves fordulója volt ez év április havában annak, hogy Mohi pusztán (egykor nagyközség) IV. Béla szekérvárral védett táborát Batu k'hán megverte s ezzel ezeréves fennállása folyamán, mint földrengés, mint mindent elpusztító árvíz szakadt hazánkra az ázsiai veszedelem: a tatárjárás. Az anyagi és erkölcsi pusztulás határtalan volt. Az egykorú krónikás megjegyzi, hogy »'fiaink kiomlott vérétől a haza széltében és hosszában piroslik' vala«. Ezt a csapást is, mint a nemzeti veszedelmek legtöbbjét, a vezetők széthúzása és megnemértése idézte elő. Hazánkat a végpusztulástól akkor is az isteni gondviselés és nem emberi törekvés mentette meg. Országunk akkori állapotára is vonatkozik Ámos próféta boldog jövőt igérő próféciája: felemelem — a nemzet — leomlott sátorát ós kijavítom repedezéseit és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán. (9.11.) Igen, így történt. Népünk joggal mondhatta a XVIII. zsoltárral: Isten megszabadított engem az én erős ellenségemtől. (18. v.) 150 esztendővel ezelőtt iktatta törvénybe — az akkori közvélemény és kórszellem nyomása alatt — a rendi országgyűlés II. Lipót császár leirata folytán az 1790—91-iki vallásügyi törvény 26-ik cikkét. Nem hozta ugyan mindazt, amit a magyarországi protestánsok a bécsi és lipzi 'békék alapján követelhettek volna, mert hiányzott belőle a teljes paritás, 'de mégis nagy megnyugvást szerzett, mert a célt, az ország belső nyugalmára annyira szükséges belső békét biztosította. A 'rk. követek és főurak nagyrésze eddig szokatlan liberálizmussal és szeretettel küzdött a megegyezés létrejöttéért. A szívük legfőbb óhaja volt, hogy a protestántizmus — mely joggal tekint e törvénycikkre, mint a vallásszabadság alaptörvényére — mielőbb szabaduljon fel a két évszázados elnyomás alól. E 'vallásügyi törvény jegyében Magyarország találkozott a politikai és vallásszabadság elvén felépült Nyugateurópával. Ettől kezdve a protestántizmus az államélet menetére is nagyobb befolyást tudott szerezni. Ugyancsak másfél századdal ezelőtt (1791 szeptember 2.1.) született giróf Széchenyi István. »Benne üj Keresztelő János jelent meg a régi világ sivatag pusztájában s hirdette merészen és messzehangzóan: dolgozzatok, közeledik az Isten országa!« Vallásos és fegyelmezett lélek volt. A kötelességérzet egyéniségének a, legfőbb jellemvonása. Nagyszerűen festette meg az egyes néposztályok

1 állapotát. A nemesek, mágnások nemtörődömségét, élvezetbe merülését, sőt tudatlanságát. Egyaránt fárad és dolgozik nemzete minden rétegéért. Anyagi és erkölcsi érdekből hirdette a magyar munkásnép felszabadítását. De elsősorban mégis a nemességhez, a hatalom birtokosaihoz fordul s őket igyekszik modern szellemmel eltölteni, erkölcsileg és értelmileg hivatásuk teljesítésére nevelni. Igyekszik megbarátkozni azokkal az